Az egyik legelső bejegyzésem a hozamkorláton Bősz Adrián Menoir-járól szólt, ami azóta is az egyik legolvasottabb bejegyzés.  Persze nem emiatt szeretem Adrián borait, hanem mert tiszták, egyszerűek, kedvesek és mégis új színt festenek a szekszárdi palettára. Ez lehet, hogy pont amiatt van, hogy a borvidék legdélebbi pontján, Bátán van területe, de lehet, hogy a titok másban rejlik. Később Oszi írt a hetes rajnairól, illetve kóstoltuk még a Báta cuvée-nek keresztelt házasítását is, de azóta új évjárat vette át a stafétabotot, így mikor olvastam, hogy a Borkápolna kézműves pincék kóstolóját szervezi, melyen a Tamás pince és a Várkapitány pince mellett Adrián is bemutatja borait, már tudtam, hogy ott a helyem. Meglepően sok érdeklődő volt a kóstolón, ráadásul a legtöbb arc nem volt ismerős a standard rendezvényekről sem, úgy látszik a Borkápolna nagyon ügyesen szervezi a programjait.
A pincék rövid bemutatkozása után neki is láttam, hogy felmérjem merre tart Adrián, mit mutatnak a nyolcas borok. Rajnaival kezdtem a sort, lomhább, olajos mozgású bor, illatában főként a citrusok dominálnak, petrolosságnak egyelőre nyoma sincs. Ízében is a citrusok viszik a prímet, de megjelenik némi ananász is, az élményt mégis a savai adják. Üdék, frissek, lendületesek, fáradtságnak nyoma sincs, repítik a kortyot, fenntartják az izgalmat a korty végéig, 5 és 6 pont között van félúton, megvizsgálom még később is. Azt is megtudtam, hogy készül 2008-ból egy rajnai selection is, ami az alap tétellel ellentétben teljes mennyiségében hordóban erjedt és ott is várja a palackozást.
Belépő vörösként kadarka következett a sorban: a klasszikus iskolát követve, a savakra és gyümölcsökre helyezi a hangsúlyt, amiben nincs is hiány, de a mostanság divatos vastagabb, szinte lekváros kadarkától nagyon messze van szerencsére, nálam pedig 4-5 pontot ér. Az elmúlt hetekben több kiemelkedő tételt is kóstoltam a fajtából, kezdem egyre többre értékelni és meglátni benne a lehetőséget.
A kékfrankos nekem újdonság Adriántól, a pohárban már elárulja, hogy ő is a frissességre helyezi a hangsúlyt. Illatában keveredik a szilva, meggyel, étcsoki és vanília. A korty sem lapos: jóval viszafogottabban ugyan, de a savak ennél a bornál hátukon röpítik a gyümölcsöket, amiből bőven van, a korty lecsengése közepesen hosszú, kis vaníliával búcsúzik, a hatost ez a bor már eléri, nagyon jó lesz téli estékre!
A végére maradt a cabernet franc, abban a stílusban, amilyet az előző borok is képviseltek. Adrián jelzi is előre, hogy nem a testen van a hangsúly, sokkal inkább a gyümölcsösségen. Illata fűszeresen izgalmas, nagyon jó érzékű hordóhasználatról árulkodik, a korty eleje is inkább a gyümölcsökről és a hordófűszerekről szól, a korty közepén kerül elő a nem sok, de érett tannin, szépen simul be a kortyba. Nagyon szép arányú bor, még, ha kicsit szokatlan is a Heimann vagy Németh Janó-féle franc-okhoz képest. Viszont míg azokból 1-2 pohár esik jól és leginkább étel mellé, addig ezt el tudom képzelni egy hétköznap este is, akár egy Hay János könyv mellé kísérőnek. Vastag hatos, szerencsére az ára is kedvező, minden adott, hogy sikeres legyen.
A számomra kicsit kuszább 07-es évjárat után nagyon összeszedett, tudatos képet mutatnak Adrián borai, nem is kérdés, hogy komolyan veszi a saját pincét. Örömteli, hogy Szekszárd bővelkedik a tehetséges fiatal borászokban, mert ez garantálja a színvonalat jópár évre!

A képet ezúttal a dropshop oldalán találtam.