Két feketerigó
2010. november 04. írta: metszo_ollo

Két feketerigó

Úgy mesélték nekünk az iskolában, hogy a bordói fajták közül a merlot egy finom úrikisasszony, a franc egy fess fiatalember, míg a sauvignon egy szilaj barbár. Érdekes ez a megszemélyesítés, még ha nem is tudok minden esetben egyetérteni vele. A merlot nevének is van érdekes története, állítólag a francia merleau szóból ered, ami feketerigót jelent. Egy magyarázat szerint a szőlő bogyóinak szép sötét színe miatt kapta nevét, de az sem kizárt, hogy a rigó szerette nagyon a fajtát.
A múlt héten úgy alakult, hogy két merlot is terítékre került, ráadásul mindkettő kifejezetten barátságos árával próbálja meghódítani a vékonyabb pénztárcájú borbarátokat. Két igencsak eltérő borról van szó, nem is csoda, hiszen az egyik Sopronból, míg a másik Egerből érkezett.
Pfneiszl Merlot Classic 2009
Kis meglepetéssel szolgált nyitás után, mert a pohárba öntve kicsit pezsgett, beleszippantva is úgy tűnik, hogy bizony a bor újra megindult. Ez a kis karcosság egy nappal később már a múlté, legalább élvezhtő a bor! A fajta selymessége sajnos nem köszön vissza, a tanninok is rakoncátlankodnak, illata sem százas, egyedül színével nincsen bajom. Kis szilva és meggy azért így is előbújik, de csak pillanatokra élvezhető, mert elég kusza, szétálló bor, nyilvánvalóan rossz pillanatában zavartam a kisasszonyt. Nem sok értelme van értékelni, kap majd egy másik esélyt a bizonyításra. Sajnos a honlapjukon nem szerepel ez a bor, így a háttérről sem tudtam meg sokat, pedig az oldal egyébként letisztult és informatív, jár érte a pirospont.

Vincze Béla Egri Merlot 2007
Neki viszont komolyan meg kell küzdenie a tavalyi botrány után. Bár korábban kimondottan szerettem Vincze Béla alapborait, a hercehurca mára elhomályosította a korábbi emlékeket. Nincs könnyű helyzetben a borász, de ezt különösebben nem is kell taglalni, gyanítom, hogy sosem fog kiderülni a teljes igazság, ezért Bélának a boraival kell újfent bizonyítania. Kitöltve hozza a kötelezőt, sűrű, mélyvörös színe olyan, amit elvárunk tőle. Illata nem a meleg tónusokról szól, meggy és feketecseresznye uralja, ami mellett enyhe kaprosság is megjelenik a hordónak köszönhetően. Szájba véve is érezhető, hogy nem mediterrán borról van szó, a visszafogott hűvösség eleganciát kölcsönöz neki. Finoman fűszerezett formában tér vissza a meggy, kimondottan izgalmas! Tanninjai talán nem tökéletesen gömölyűek, de ez nem zavaró és 1200 forintért ezt meg is tudom neki bocsájtani. Nagyon csúszik, vastag öt pontot érdemel, ami újabb Vincze borokat is jelent, ezek után nem maradhat ki a többi alapbor sem!

A kisrigó innen repült ide.

A bejegyzés trackback címe:

https://hozamkorlat.blog.hu/api/trackback/id/tr152420499

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása