Nagyon bejött ez a Furmint Február koncepció, a tavalyi Olaszrizling Október után, áprilisban egy újabb fajtát járhatunk körbe: a kékfrankos lép reflektorfénybe a Kékfrankos Most programsorozat kapcsán. Nagy kóstoló is lesz, április 30-án, a négynapos ünnep előtt közvetlenül, a Boscolo-ban, mesterkurzusokkal, a hazai élvonal és néhány osztrák borász közreműködésével. A koncepcióról, a fajtáról és pontos programokról is érdemes itt tájékozódni, ismételni, másolgatni nem szeretnék.

A fajtával kapcsolatban hasonló kérdéseim merültek fel, mint az olaszrizling kapcsán, persze a furminthoz képest szinte minden fajta hátrányban van még, ami a komoly referenciaborokat illeti. Azért jópár kedves emlék is fűződik a fajtához, elsőre persze Ráspi ugrik be, majd Weninger, Márkvárt, Taklerék dűlősei, Bott Frigyes, a Szeleshát K2, de a Bukolyi család korábbi és friss koncepcióval készülő kékfrankosai. Az biztos, hogy szélesebb spektrumot kapunk a borvidékek tekintetében, Villány, Szekszárd, Sopron, Mátra és Eger is fel tud mutatni értékeket, de a Balaton körül is vannak szépek.
A Borkollégiumban is pont a kékfrankos került terítékre április elején, ráadásul egy-két korábbi évjárat is bekerül általában a sorba, ezt nem hagytam ki. Tizennyolc bort kóstoltunk, minden jelentősebb vörösboros borvidék képviselte magát, egy-két meglepetést is feljegyeztem. Az nem volt meglepetés, hogy azok a borok tetszettek legjobban, ahol a savak is szépek voltak, az én ízlésemnek a túlérett szőlőből készített borok már túlzóak voltak, hiába a vonzó aromák, a magas alkohol, a lekvárosság és a lomhaság szerintem nem áll igazán jól a kékfrankosnak. Az érlelhetőséggel kapcsolatban is voltak kételyeim, ezekre is kaptam választ: a képzeletbeli dobogóra két idősebb bor is került. Sebestyén Csaba 2008-as Nánai kékfrankosa nem tartozott ugyan a legfeszesebbek közé, de nagyon jó egyensúlyú, kerek bor, rengeteg érett gyümölccsel, de már a palackos érlelés jegyeivel is. Ráspi 2003-as Selection kékfrankosa igen szép formában volt, a gyümölcshangsúllyal (némi joghurttal), sonkás sós-füstösséggel, avaros-földes jegyekkel. Kerek korty, tannin alig, finom ásványosság, szép hosszú lecsengés. Azért egy aktuális tétel is bekerült a kedvenceim közé, utólag már nem lep meg: Bott Frigyes 12-ese kicsit kilógott a sorból, finom eleganciájával. Túláradó gyümölcsösséggel nyit, pirosbogyósok kis csipkével, a korty is túlzásmentes, remek savak, jó arányú bor, egyszerűen öröm kóstolni és inni is, ráadásul még kapható is!
Lelkesebb lettem a fajtával kapcsolatban, persze ettől függetlenül sem hagynám ki hónap végén a nagy kóstolót, maradt még jópár borász, akinek érdekel a véleménye a fajtáról!

A képet a rendezvényt szervező Winelovers csapattól kölcsönöztem.