Ráspi borait mindig szívesen fogyasztom. Nem egy, nem két olyan bor került már ki a mester kezei közül, amelyek maradandó élményt nyújtottak (Kopár 2006, Gneisz Kékfrankos 2006, Electus Zweigelt 2007). Most egy fehér alapházasítást néztem meg közelebbről.

A címszereplő 2009-es Tündér egy Leányka-Zöldveltelini házasítás. 2011-ben megtörtént a finomhangolás, ekkor az említett két fajta kiegészült a Furminttal és Irsai Olivérrel. A borász a koncepcióról itt kifejtette, hogy „ez egy olyan tündér, ami repülni már nem nagyon tud, hallatszik, hogyha jön, mert kicsit nagy a segge”. És valóban, nem az a törékeny típus… 

Halvány aranyszínű, tiszta bor, visszafogott, de egyedi illattal, amely kezdetben kicsit túlérettnek, fáradtnak tűnik. Kis idő múlva kitisztul és feltáródnak a különböző rétegek: zsírkréta, aszalt körte, őszibarack, gumi és leheletnyi virágosság, ami nem is érezhető minden szippantásnál. Mindezt a hűvös pince levegője lengi körül. Aztán amit ízben ad, az jóval több, mint amit a közepesen intenzív illat alapján várnánk. Kóstolótársam első reakciója: „Hűha!”. Markáns, ízes, részlet gazdag, finoman krémes korty a hideg pince mélyéről, ami egyfajta rusztikusságot ad a bornak. Többszólamú, az elején pici édességérzet, háttérben citrusok, majd mindent elönt a hosszú, sós lecsengés. A korty egyensúlyos, gömbölyű, semmi nem lóg ki. Moderált, 12,5-es alkohol. Szárazpróbája szép, átható, tisztán gyümölcsös illat. Másnap is ugyanezt hozza, talán az illata árnyalódott egy kis kenyérhéjas és dohányos jeggyel.

A 2009-es Tündér nem egy mainstream bor, nem adja könnyen magát. Inkább a talajról szól, mint a fajtákról.

Kiknek / mihez ajánljuk?

• Terroir-hívőknek.
• Megállapodott férfiemberek tartalmas beszélgetéseihez.
• Citromos sókéregben sült halhoz.

Kiknek / mihez nem?

• Kezdő borisszáknak.
• Randihoz.
• Akik a "gyümölcsbomba" típusú borokat kedvelik.

(1270 Ft-ért vettem a Kézműves borok házában.)