Ez is egy szín
2015. február 10. írta: metszo_ollo

Ez is egy szín

Főiskolás korunkban időnként előfordult, hogy Dani barátommal házibulit tartottunk a közösen bérelt lakásban. Nagyívű bulikra nem kell gondolni, jó messze laktunk a belvárostól, hazafelé vagy 45 percet sétáltunk, szóval elég fontos volt, hogy az utolsó Víztorony térről induló busszal elinduljunk a belváros felé, különben azelőtt lőttek a bulinak, mielőtt elkezdődött volna. Utólag végiggondolva inkább közös ráhangolódás volt ez, mint buli, de mindegy is. Robi barátunk általában kicsit későn érkezett, de sosem üres kézzel, a bor, amit hozott kevésbé volt emlékezetes, mint a belépője: "Srácok, tudom, hogy ez a bor kicsit szürke, de az ára legalább baráti volt."
csernyik_szurke.jpgEgészen sokáig ez volt a legkedvesebb emlékem a szürkebaráttal kapcsolatban, ugyanis a fajtát nem nagyon tudtam a szívembe zárni, magas alkohol, lágy savak, túlérett, szottyadt gyümölcsök, ezeket együtt nem sikerült megszeretnem. Egy idő után már nagyon nem is kerestem, annyi izgalmas fajta van még, kóstoltam inkább azokat.
Ma viszont életmentő borra volt szükségem, az oldalas vacsorára egyszerűen túl megterhelő volt, a furmintjaim a pincében, hirtelen a Csernyik pince 13-as szürkéje volt az egyetlen, ami szóba jöhetett. Jött is gyorsan. Az illat nem könnyed, de nem is riaszt el. Elsőre inkább a pörkölési jegyek, némi vajassággal, majd utánuk nem sokkal fehérhúsúak jönnek, őszibarack leginkább. A korty egészen hasonló képet mutat, a bor ügyesen egyensúlyoz a maradékcukor-élő savak vonalán, kifejezetten krémes a korty, az őszibarack némi egzotikus gyümölccsel és finom fűszerességgel is kiegészül. Nem klasszis, de kifejezetten jó inni, sikeresen lépi át a fajta összes klasszikus buktatóját és ez már nem kis eredmény. Csernyikék egyébként is egészen jó kis borokat készítenek, nem sajnálom az öt pontot a bortól, bár ezek után sem a szürke lesz a kedvenc pinot-m.

A bejegyzés trackback címe:

https://hozamkorlat.blog.hu/api/trackback/id/tr907156589
süti beállítások módosítása