Nem lehet azt mondani, hogy nagyon kapkodtam volna ezzel a bejegyzéssel. De miért is kapkodnék? Ezután is csak arról és csak azt fogok írni, ami nekem esik jól. Lehet, hogy ezzel továbbra sem én leszek a legolvasottabb, de az is biztos, hogy plusz kattintásért nem fogok káromkodni.
Meg azért nem is ártott, hogy hagytam ülepedni egy kicsit az élményt. A Nagy Furmint Február kóstoló idén is élmény volt, sűrű, tömény, színes, életteli, mint a legjobb furmintok. Annak már nincs hírértéke, hogy a rendezés ezúttal is rendben volt, a földszinti új terem pedig újabb távlatokat nyitott, új pincék, új borvidékek mutatkozhattak be, köztük egész komoly meglepetésekkel.
Részletes kóstolási jegyzetekbe most sem bonyolódnék, azokból lehet találni máshol, nekem nem megy ez, ráadásul szerintem a móka is elveszik, ha túl komolyan veszi az ember magát. Ezek voltak szerintem a legjobb pillanatok az idei kóstolón:

· Mosolyogtunk magunkban, hogy Balassa István teret adott másoknak is, nem az elmúlt években lehengerlő Villő furmintot (született, Mézes-Mály) hozta magával, hanem a 2011-es Betseket. Talán kicsit arányosabb, ezzel együtt visszafogottabb is, mint a Villő, az este legjobbjai között a helye.
· a Gizella Pince ezúttal is az aktuális, 2012-es Szil-völgyet mutatta be, most sokkal jobban tetszett, mint decemberben, zárkózott kezdés után szépen kinyílt, finoman cizellált, izgalmas bor, jó lenne lassan egy vertikálist kóstolni belőle!
· A Kikelet borok annyira egyértelműek, tiszták és izgalmasak, hogy többször is visszakóstoltuk őket, de nem tudtuk eldönteni, hogy a 2011-es Birtok vagy Váti tetszett jobban, az első lendületével, lehengerlő gyümölcsösségével, a második komolyságával, mélységével győzött meg.
· Tállya. Most már kóstolható formában is ébredezik a település, elkészült a "village-bor" és a Szent Benedek 2011-es alapfurmintja mellett a Homoky család 2013-as Nyergesek furmintja is a tállyai dűlők izgalmas arcát mutatta meg.
· Több meglepetés is volt, a Bordrog Borműhely 2012-es Lapisa volt az egyik, számomra ideális arányokkal, túlzásmentes gyümölcsökkel és fűszerrel. Figyelni fogom!
· Lenkey Géza is kisebb meglepetést okozott azzal, hogy a tőle megszokottnál fiatalabb borokat hozott, a 2011-es Kishegy ugyanolyan egyenes, mint a 2007-es volt, de kicsit barátságosabb a maradékcukornak köszönhetően. A 7 hordó 2009 is erős anyag, Géza még nem elégedett vele teljesen, remélem sikerült meggyőzni, hogy jó úton jár!
· A maradékcukornak köszönhette a szép egyensúlyt a tavaly óta arctalan címkére váltó Budaházyék Makoviczája is 2011-ből, könnyed, elegáns, visszafogottan ásványos, már csak egy barátibb árcédula hiányzik az ismertséghez.
· Botték Csontosa mára klasszikussá vált, ráadásul nagyon megbízható is, amit a 2012-es is aláhúzott, az est egyik legjobbja, tartalmas bor tökéletes arányokkal, szinte észrevehetetlen hordóval.
· A Disznókő Lajosok furmintja 2010-ből emlékezetes bor volt, de betudtam az évjáratnak, most a 2012-es is felzárkózott mellé, nem túlzó, inkább egyensúlyra törekszik, nem lehengerlő aromákra, az évjárathoz képest remek savak, fiatal még, adnék neki időt.
· Fekete Béla bácsi két bort mutatott meg, az idősebb volt nekem nagyobb élmény, oldschool, kicsit oxidatív, remek savak, érett sárga tónusú gyümölcsök, masszív ásványosság. Nem filigrán, sokáig rágcsáltuk.
· A ráadás ezúttal is a frisebbeknek jár, Radics Barna Pazar 2011-e is oxidatívabb stílusban készült, lehet még csiszolni, de szerethető bor. Akárcsak a Nagy-Sagmeister borászat 2012-ese a Szerémségből, bár a borász szerint nem volt csúcsformában, nekem azért tetszett!

Több borral kapcsolatban is megfogalmazódott, hogy jót tenne neki még pár év érlelés, sajnos furán működik nálunk a piac, idő előtt isszuk meg a borokat, ami nagy kár, mert a hétvégén bontott 2006-os Balassa Betsek is nagyon szép állapotban volt, de nem hiszem, hogy bárhol fellelhető lenne még...
A rendezvényen lehetett először találkozni Ripka Gergely új Tokaj Kalauzával. Vettem egyet, átnéztem és ajánlom mindenkinek, akit megmozgat Tokaj, mert egyszerű és mégis informatív, ha még kicsit attraktívabb fotókat sikerülne becsempészni a következő kiadásra, akkor nem lesz hiányérzetem.

Jó volt a furmint, jöhet a hárslevelű! ;)