Gyors esti bevásárlás, kenyér, tej és talán egy üveg bor is: ismerős pince, szokatlanul olcsó bora kerül elő, ide vele hamar, akár két üveggel is. Egy újabb borászat, amit Bauer Gyuri bácsi emelt ki a sötétből és mutatott be nekem. Azt hiszem akkor éppen sauvignon blanc-ra vágytam, amikor az Achs pincét ajánlotta, a palack csöppet sem okozott csalódást, így a megjegyeztem magamnak a nevüket. Kicsit kutakodtam a hálón és hamar kiderült, hogy az osztrák család 58 hektárt vett a Balaton déli partján, ami azért nem kis merészségre vall, hiszen azon a környéken egyetlen ismertebb borászat sem üzemel. Mindenesetre a területbe fektetett bizalmukat hamar megerősítették és gyorsan telepítettek is, aminek eredményeképp 2007-től palackoznak magyar borokat. Két vöröst csíptem el tőlük, lássuk érdemes-e faggatni a somogyi dombokat!
Dr. Axchs Cabernet Franc 2007
A webes árlistájuk alapján kiderült, hogy az alap sorozat tagjáról van szó, a 10 eurós ár kevesebb, mint feléért jutottam hozzá, leginkább emiatt vállaltam a rizikót.
Bordó színű, kissé olajos mozgású bor, de látszik, hogy nem a húsos-vastag fajta cabernet franc. Illatában hozza, amit kell: málna, szeder és kis csoki, amit halvány mentavillanások szinesítenek. Szájban azután kiderül, hogy teste a fajtához képest inkább karcsú, illedelmesen viselkedik, sem a tannin, sem a savak nem dominálnak, szupergömbölyű. Az egyetlen disszonanciát a hordó jelenti, de a máshol zavaró kortyvégi kesernye most üdítően hat. Igazán barátságos, meleg tónusú bor, nem túl komplex, de nehezen találni hasonlóan jó mindennapi bort. Izmos öt pont, ha valami egyéniséget is sejthetnék benne, talán hatot is érdemelne.
Dr. Axchs Red 2005
A rizikó felirat nagyon erősen villogott a vásárláskor, de a hatszáz forint körüli ár végül legyőzőtt minden félelmet. Azért persze nem ezzel kezdtem, féltem a csalódástól, így hetekkel a franc után bontottam csak meg. A nem túl sziporkázó fantázianév mögött egy zweigelt bújik meg, hiába, a pocsék címkék mellett a névválasztásban sem tört felszínre az osztrák család kreativitása. A sógorok biztosan tudják milyen a jó zweigelt – nyugtatgattam magam, de azért félve szippantottam bele a pohárba. Szerencsére egyből meg is nyugodtam, mert a szinte kötelező enyhe fülledtség mellett virgonc gyümölcsök ugrottak ki: meggy, feketecseresznye, majd finoman a hordófűszerek. Lássuk milyen az íze! A korty első felében az illatban felfedezett gyümölcsök mellé egy kis szilva társul még majd világossá válik a bor szerkezete is: savai lendületesek, még öt évesen sem fáradnak, a kevés tannin pedig finoman árnyalja a kortyot, még színesebb lesz tőle a bor. Lecsengését egy kis kesernye színezi még, izgalmas, élő bor, az árát is figyelembe véve pedig erőtől duzzadó hatost érdemel.
Újabb lecke, bizony az osztrák borászok nálunk is képesek szépet alkotni, még a legalsó árkategóriában is, ami itthon sokszor nem sikerül. Ha tisztességes címkét és korrekt disztribúciót raknának mellé, akkor nagyon komolyan fel kellene kötni a gatyát, mert ezek bizony bitang jó borok, arcátlanul alacsony áron!
Na jó, ez a két bor talán nem volt akkora fogás, mint a képen látható, májas pellettel, Merenyén fogott ponty, de a borokkal ellentétben a palackok kinézete annyira lehangoló, hogy nem vagyok hajlandó azzal illusztrálni a szöveget.
