Bodor Kékfrankos biobor 2008

Tegye fel a kezét az, aki legalább három borászt fel tud sorolni a csongrádi borvidékről! Senki? Nem könnyű, az tény! Szentesiként azonban küldetéstudatom van, hogy felkutassam az abszolútban is értékelhető csongrádi bort. Ennek érdekében látogattam el tavaly a borfesztjükre, de ezt nem tudnám sikeresnek ítélni még egy év jótékony távlatából sem. Kóstoltam utána a Csongrádbor termékeit is, de ebben az esetben a termék tényleg helytállóbb megjelölés a bor helyett. A sikertelenség ellenére sem adtam fel, de óvatosabb lettem és mikor Borboltos Tibi egy homoki bio kékfrankost ajánlott, akkor úgy határoztam, kudarc esetén ez lesz az utolsó próbálkozás. Hónapokig pihent a pincében a palack, majd miután kiderült, hogy mégsem kóstoljuk a nagy kékfrankos kóstolón, úgy döntöttem, hogy felbontom.
A borászról, Bodor Lászlóról annyit sikerült megtudnom, hogy 2002-től foglalkozik bioszőlő termesztéssel, de csak 2008-tól palackoz belőle bort, országos bio borversenyen és helyben is ért már el sikereket boraival.
A tét a borvidék becsülete és a címke ebben a nemes küzdelemben sajnos nem segít: bajszos-bús parasztember, vállán lopóval, kezében borosphárral tekint le ránk, itt-ott ornamensek, Csongrád város címere, alul még egy szinte olvashatatlan logó és persze a kötelező szövegek. Ez a köntös nem fogja tudni eladni a bort, újabb akadály a fogyasztó előtt, hogy eljusson a a csongrádi borhoz.
Kitöltve megnyugszom, színe rendben, illatában érett meggy, szilva, finom dió és hordófűszerek, már itt előjön a nagy tölgyfahordós érlelés. A korty lendületes, a közepes testet virgonc savak támogatják, egyensúlyban van a bor. Ízében az érett, lédús meggy és a szilva meghatározó, gyümölcsössége mindent visz, friss, üde bor, jólesik inni. Végre megtört a jég! Természetesen nem veheti fel a versenyt sem vastagságban sem komplexitásban egy sopronival vagy szekszárdival, de ezt nem is várom tőle, viszont egy korrekt, egyenes bor, ha több ilyennel találkoznánk, akkor előbb-utóbb Csongrád is felkerülhetne a bortérképre.
Erős négy pontot érdemelne, ezer alatti ára és lokálpatriotizmusom azonban egészen öt pontig repíti, kíváncsivá tett és új lendületet adott a borvidék felfedezéséhez, lesz itt még több hasonló is!

A kép ezúttal az ijesztő nevű savanyúságponthu oldalról származik, érdekes módon itt találtam infót a borászról.