Ha már Szekszárdon jártunk, akkor nem maradhatott ki a kóstoló sem. Bár rengeteg a jó borász arrafelé, most mégsem hezitáltam és Németh Jánost választottam. Még a Karaffában ismertem meg a borait, Bauer Gyuri bácsi kitűnő érzékkel ajánl minden alkalommal, az akkor még ismeretlen borokkal is így kerültem barátságba. Később a teljes kínálatát is kóstoltam, mégis szükségét éreztem a személyes látogatásnak is, mert érdekelt a pince, a borász és persze az újdonságok is.
Vasárnap délutánra kaptunk időpontot, szombat este még Miskolcon tartott kóstolót, vasárnap este pedig már volt programja, mégis fogadott minket. Nagyon szép időben sétáltunk fel a pincéhez, igaza van a honlapjának, az Iván-völgy gyönyörű, diófák a pince előtt, szóval minden rendben!
Janó szabadkozik kicsit, hogy felfordulás van, átépítenek, bővítenek, de hamarosan már kóstolóterasz várja a kíváncsi borisszákat. A rozéjával poharunkban indulunk megnézni a feldolgozót, közben meséli, milyen sokáig tartott mire meg szerezhette a szomszéd tanyát, hogy bővíthessen. Kívülről nem is sejtettük, hogy mekkora feldolgozó lapul az épületben. Bár nemrég készült el, máris mindennek megvan a helye, a belmagasságot is úgy tervezték, hogy később acéltartályok is beférjenek. Jelenleg az erjesztés akrilkádakban történik, utána kerül csak hordóba a bor, ahol a borász szíve szerint 3 évig tartaná és csak utána palackozná. Új hordóból keveset használ, ez részben anyagi kérdés, részben viszont a fás íz elkerülése, hogy a gyümölcsök kerüljenek előtérbe. A hordók kapcsán került szóba, hogy hiába jelentős borvidék Szekszárd, mégsem találunk egyetlen kádárt sem Paksnál hamarabb és az ottani kádár sem látja az utámpótlást...
A rozé után a kadarka kerül poharunkba, ez hordóminta még, 1947-es ültetvényekről szüretelték, ami ugyan nem saját, de sikerült hosszabb távra megegyezniük, új szín kerülhet a szekszárdi kadarka palettájára. A bor a klasszikus vonalat képviseli, nekem a Bősz Adrián-féle ugrik be elsőre, bár még nem palackozott tétel, máris vinnénk!
Ezután megnéztük a pincét, ami szintén friss, a két szomszédos tanya alatt húzódó pincét összekötötték, így elég komoly tárolókapacitást nyertek. Itt került poharunkba a syrah is, amivel eddig még nem találkoztunk, komoly hozamkorláttal, saját telepítésű, fiatal szőlőről szűrték. Igazi syrah: izgalmas, fűszeres, gyümölcsös, nagyon szép tétel, alig várom, hogy forgalomba kerüljön, már most is 6-7 pont körülire saccolom. A hordójelölések megfejtésekor derült ki, hogy palackos bor kizárólag a színmustból készül, minden présmust csak folyóborként kerül értékesítésre. De jó is lett volna főiskolásként Németh János folyóborokat inni a borzalmas emlékű alföldi borok helyett!
A pince előtt, szabad levegőn folytatjuk a kóstolót és a beszélgetést, sorra jönnek a már ismert tételek: kékfrankos, zweigelt, Virtus cuvée, Porkoláb. Majd egy újdonság, a frissen lepalackozott Cabernet Sauvignon: fűszerpaprika sehol, cserébe kerek, harmónikus, igencsak testes bor, vetekszik a Bordeaux-ban aranyat nyert Tivalddal! A végén pedig tökéletes lezárás a jelenlegi csúcsbor Cabernet Franc, magas alkoholja ellenére is harmónikus, igazi "nagybor", ráadásul 3000 körüli árával igen jó vétel ebben a kategóriában.
Kóstoló közben sok mindenről esett szó: mesélt szüleiről, a gyermekkori venyigehordásról a szőlőben, amit már akkor sem rosszként élt meg; megtudtuk, hogy kisfia egyik első szava a hordó volt és, hogy a feleségével együtt telelepítette a syrah ültetvényt. Minden mozdulatából a szőlő és bor iránti alázat süt, tisztában van a lehetőségekkel, a nehézségekkel, tele van tervekkel. Öröm ilyen emberekkel találkozni és nem csak a kitűnő borok miatt!

Sajnos a fényképezőgépet ezúttal is otthon felejtettük, így kénytelen voltam egyet a borász honlapjáról kölcsönözni.