Úgy alakult, hogy az idei első nagyobb baráti kóstolónkat eltoltuk pár héttel. Persze azonnal került pótkóstoló, többen is kíváncsiak voltunk Sopronra, így mindenki bedobott egy palack sopronit és máris megvolt a móka. Töltl, Jandl, Weninger, Pfneiszl, Ráspi, Luka és Ákos. Jó kis ízelítő a borvidékről, lássuk mi sült ki belőle!

A Töltl Pinot Blanc (2008) nyitotta a sort, illatban kicsit visszafogottabb, friss bor, ami ízben ropogós gyümölcsökkel hódított, mindenképpen jó kezdés, megjegyeztük, én szívesen iszom majd máskor is. 5 ponty
Ezután egy kakukktojás jött, átvezetésként a korábban megírt rokoni házasítást kóstoltuk Szekszárdról, kíváncsi voltam, hogy mit szólnak hozzá a többiek. Én továbbra is 4 pont körülire tartom, de volt a társaságban hármas és ötös vélemény is.
A Ráspi-féle Kopárral (2007) szemben komolyak voltak elvárásaink, már az elnevezés is pimasz. kékfrankos, zweigelt, cabernet sauvignon házasítása a bor, illatban intenzív gyümölcsösség, meggy, az első korty után többen szuper bornak kiáltották ki, ám a későbbi kortyok valahogy üresebbek. Ezzel együtt az árát vastagon megéri, egy jó kövér ötöst is kap és benevezem a mindennapi vörös kategóriába Légli Géza Birtokvöröse és Bolyki Indián nyara mellé.
Felfelé ívelt a kóstoló, amit a Jandl Missió Kékfrankója 2007-ből csak tovább erősített. Talán itt tapasztaltuk meg igazán a soproni ízeket, kis mineralitás, némi só, intenzív pirosbogyós gyümölcsök. Elképesztően komplex a maga kategóriájában, visszakóstolva pedig csak szépült. Erős ötös ez is!
Én leginkább Luka Enikő 2007-es kékfrankosát vártam a sorból, mert eddig nem volt hozzá szerencsém és nem is okozott csalódást! Már illatában is csábított, kis rumos meggy a gyümölcsösség mellett, majd ezeket ízben is hozta. Női kedvességgel, bájjal teli bor, ami sajnos árának köszönhetően, nem valószínű, hogy gyakori kóstolóvendég lesz, de a 6 pontot könnyedén kiérdemelte.
Eddig a pontig izgalmas, jó borokat kóstoltunk, amit a következő kettőről nem mondhattunk el. A témánkat nagyban annak köszönhettük, hogy sokat olvastunk mostanában a Pfneiszl kékfrankosról 2007-ből. Sparkelinájukat kimondottan szeretem, a CabSav masszív nagyvad, így hasonló jókat vártunk ettől a bortól is. Illatban is zárkózottabb, hordóhangsúlyos kicsit. Szájba véve karcol kicsit, a savak nem túl barátságosak, háttérben a gyümölcsök. Három és négy között volt, az előzményeknek köszönheti a gyenge négyesem.
Az Ákos pincéről is jókat hallottam csak eddig, bár az általam kóstolt Merlot-juk nem tetszett, de azt gondoltam, biztos bennem a hiba. A 2007-es zweigelt izgalmasnak ígérkezett, ráadásul barrikolt változatban került elénk. Tanultuk, hogy mindent nem szabad barrikba rakni, de ennyire szemléletesen a hátrányt még nem tapasztalta. Hiába szellőzött két órát, az illatot és ízt is a hordó uralta, szinte élvezhetetlen mértékben. Másnapra sem lett szebb, 2 pontos átlagával majdnem hazavágta a kóstolót.
Biztosra kellett tehát menni, ezért kibontottuk még a Weninger Sopront (2007) is, ami mostanság gyakori vendég nálunk köszönhetően a jó bort támogató kedvező árnak. Most sem okozott csalódást a syrah-merlot küvé, csupagyümölcs, fűszeres, üde, nagyon barátságos borral búcsúztunk az estétől, a vastag öt pont kijár neki!
Bár megismerni esélyünk sem volt a borvidéket, de arra nagyon jó volt az este, hogy felkeltse az érdeklődésünket és elkezdjünk tervezgetni egy soproni kirándulást!

a kép a www.soproniborvidek.hu oldalról érkezett.