Vannak olyan boros alapvetések, miszerint nyáron fehérbort meg rozét iszunk, nagy melegben meg leginkább fröccsöt. Az elmúlt hetekben a romkocsmás homályban ennek eleget is tettem, ittam a jó kis Nyári Ödön-féle rizlingból a fröccsöket a Kertemben, a változatosság kedvéért időnként Feind rozé fröccsel megszakítva a monotonitást. A múlt heti lehűlés azonban változást hozott, megjött a kedvem a könnyű vörösökhöz.

Én általában ilyenkor a savhangsúlyosabb fajtákat választom, a masszív testet és tannint meghagyom őszre-télre, nyáron maradok a kadarkánál, egy lazább kékfrankosnál, zweigeltnél, de akár pinot noir vagy zweigelt is szóba jöhet. Általában a cabernet kimarad ebből a szórásból, de most mégis azt választottam, persze tudtam, hogy a választottam alföldi, mint ilyen pedig valószínűleg inkább a gyümölcsökre helyezi a hangsúlyt, nem pedig a koncentráltságra.

A csongrádi Bodor Laci borait már többször is kóstoltam, most a 2009-es cabernet sauvignon-ját bontottam ki. Laciról azt érdemes tudni, hogy hat és fél hektárját bioműveli, semmi gyomirtózás vagy műtrágya, permetezés pedig csak kénnel és rézzel. A sauvignon viszonylag friss, 2001-es telepítés, de összesen nem éri el az 1 hektárt sem. Lens-Moser kordonon van a szőlő, ami eltérő mondjuk a Villányban és Szekszárdon elterjedt művelésmódtól, a terhelés pedig mésfél és két kiló közötti, szó sincs extrém korlátozásról. Az október végén szüretelt szőlőt nyílt fakádon erjesztette két hétig, három óránként csömöszölve, majd két évet 20 hektós tölgyfahordóban töltött a bor, nincs még egy éve, hogy palackba került.

Ránézésre már látszik, hogy karcsúbb borral van dolgunk, a színe bíborba hajlik ugyan, de láttam már jóval sötétebbet is, ezzel együtt a homoki borokhoz képest egészen sötét. Illatban már rendesen odapakol, fűszeres, meleg illat sok-sok gyümölccsel, elsősorban cseresznyével, szilvával, egy cseppet az alkoholt is érezni. Pedig a 13% nem lenne sok, de a teste közepesnél kisebb, tanninja is kevéske, savai viszont feszesek. Végre egy olyan bor, amitől azt kapjuk ízben, amit illatban ígért, nincs csalódás: lehengerlően gyümölcsös, tiszta, nagy kortyokban iható bor, tényleg nem kell sokat gondolkozni rajta, csak hátradőlni! Az ötös szintet simán hozza, 1700-ért nem rossz vétel, még akkor sem, ha óriási izgalmakat nem tartogat. Viszont megmutatja az utat, hogy milyen borokkal lehetne megjelenni az Alföldnek a piacon, hogy az vásárlók ne fanyalogjanak, ha egy homoki bor kerül szóba.

A videóban szereplő lány ugyan nem egyértelműen vörös, de amit előad, az hasonló hangulatú, mint a fenti bor :)