Nincs mostanságában a paraszt kifejezésnek pozitív csengése, lehet, hogy pár fiatal szekszárdi borász ezen szeretne változtatni, de az is lehet, hogy csak vicces kedvükben találták ki a kóstoló nevét. A Garai Pinceszövetkezet hívott meg erre a kóstolóra, egy számomra ismeretlen kocsmába, ismeretlen szekszárdi borokkal, ezt egyszerűen nem lehetett kihagyni!
Három borász hozta el bemutatni a borait: Göndöcs Lajos, Gódor Attila és Márkvárt János. Hármójuk közül mindenképpen utóbbi a legismertebb játékos, jópár éve piacon van már palackos tételeivel, az igazán nagy áttörés eddig azonban még várat magára.

Göndöcs Lajos hozta a legtöbb kóstolnivalót magával, 6 tételt mutatott meg, leginkább 2011-eseket, még nyers állapotban. Nekem a legjobban a kadarkája és a cabernet sauvignon tetszett, előbbiben minden rafinéria és fűszeresség megvolt, ami miatt a fajtát szeretni lehet, utóbbi még elég nyers állapotban van, de komoly anyag a fajta és a borvidék legszebb arcát megidézve. A Göndöcs pince is a nagy lépés előtt áll, a borok színvonala és a borász ambíciói mindenképpen azt vetítik előre, hogy megjelenjenek a palackozott tételekkel, persze ehhez a megfelelő anyagi hátteret is meg kell teremteni.
Szekszárd város bora lett 2011-ben Márkvárt János 2009-es kadarkája, akárhányszor kóstolom, mindig arra jutok, hogy nem véletlenül! A 2011-es olaszrizling, bár késői szüretelésű, mégis nagyon más stílusú, mint a 2008-as volt, könnyedebb, gyümölcsösebb, talán kevésbé mély, de igazán jól iható. Mivel a nyáron meglátogattuk a pincét, ezért nagy meglepetést nem okoztak a borok, a 2008-as bikavér viszont eléggé megváltozott, de persze az is lehet, hogy nyáron már sokkal vidámabbak voltunk annál, hogy odafigyelve kóstoljunk. Szóval a Márkvárt szortiment még mindig rendben, az én ízlésemnek legalábbis biztosan.
A végére maradt Gódor Attila, a rozéja profin össze van rakva, nem hiába dolgozott Dúzsi Tamásnál is az elmúlt évek során! Most főállásban a Merfelsz borokért felel, mellette közel egy hektár a saját birtok, ahol a merlot van túlsúlyban a fajták között. Ennek megfelelően a 2011-es bitrokházasításban is ez viszi a prímet a maga 80 százalékával, a maradékon kékfrankos, blauburger és kadarka osztozik. Nagyon kedvemre való a stílusa, lehengerlően gyümölcsös, közepes testű, barátságos tannin, jó savak, remélem árban is kedvemre való lesz! 
Jóég! Ezt jegyeztem fel Attila utolsó borához, ami egy friss cabernet franc volt. Annyira beletalált a franc ideálomba, hogy egyszerűen nem tudtam közömbös maradni. Persze ez még hordóminta, ráadásul közel sincs készen, mégis nagy reményeim vannak a franc-nal kapcsolatban, egy kortyban benne van minden, amit Szekszárdban és a fajtában szeretek: elegancia, könnyedség, gyümölcsök, jó arányok. Na, ez nem parasztbor, az biztos!

Ha jól tudom, lesz még folytatása ennek a kóstolónak, ennek csak örülni fogok, mert jó dolog új arcokat megismerni, főleg, ha ilyen meglepetéseket hoznak!