Oszi hívott, ugyan menjek már át valamelyik este, régen voltam, bonthatnánk valami furmintot. Csalinak bedobta a Pelle Szent Tamást, én meg jól ráharaptam. Azt tanultam, hogy üres kézzel nem megyünk borozni, körbenéztem és a Gizella Pince Medvéjét csaptam a hónom alá.
A furmintok elé Oszi beillesztett még egy hársat is, azt mondta érdekes lesz, nem ellenkeztem. A Breitenback borok messziről felismerhetők és ez nem csak az egyébként nagyon igényes címke miatt van. A borász-tulaj Kis János egészen biztos, hogy nem akar megfelelni piaci elvárásoknak, a borok ennek megfelelően nem szolgálnak ki tömegízlést, de az is biztos, hogy nehéz elfelejteni őket. Az Ordinárium-Nagy Palánt furmint párt 2008-ból szerettem, utóbbiból sikerült is egy palackkal megmenteni, azt hiszem a 2009-essel kerül majd egy sorba.
A 2008-as Lapis hárs tökéletesen illeszkedik a sorba, illata sem megszokott, fekete tea, komoly sósság, zöld dió és kis botritisz is villan. Ha jól tudom, a bor valójában egy száraz hárs szamorodni, talán ennek köszönhető a halványan megjelenő kedvesebb, aszaltgyümölcsös vonal is. Közepesnél nagyobb test, vastag, krémes korty, szinte harapható. Azért a korty sem a könnyedségről szól, leginkább a mineralitás viszi a prímet, azért kevéske gyümölcs is szóhoz jut, de leginkább a szerkezete szerethető, hosszú utóízzel búcsúzik, kis cseresség és rengeteg ásvány. Érdekes módon a 15-ös alkohol alig kandikál ki, izgalmas, munkás bor, nem könnyed innivaló, azért olyan hat pontot mindenképpen megérdemel.
Nem számítottunk hibás borra aznap, persze sose számítunk rá, sajnos a Pelle Szent Tamása dugós volt, nagy kár, az alapfurmintjukat szerettem, igazán kíváncsi lettem volna erre is, sajnos már nem is beszerezhető.
Így egyetlen furmintként magára maradt a Gizella pince Medvéje, de én különösebben nem féltettem, Szilágyi Laci portfóliója kiegyensúlyozott, látszik, hogy megtalálta a saját stílusát. A tavalyi Furmint Február egyik nagy felfedezettje volt a Szil-völgy furmintja, van, aki a tavalyi év legfontosabb borai közés sorolja.
A Medve dűlő igen magasan fekszik, jó a kilátás innen, persze a borra ezek kisebb hatással vannak, a máladékos nyiroktalaj és a riolitközetek már inkább. Barátságos illat, körtével-barackkal, kis citrussal és igen elegáns ásványossággal, az egészet pedig a hordó vaníliája keretezi. A korty kerek, arányos, minden a helyén, sok-sok gyümölcs az illatnak megfelelve, a 9g cukor kevesebbnek tűnik, ezt a szép savainak köszönheti. Lecsengésben jut szóhoz a gyógynövényes-sós ásványosság, csak a legvégén csipked picit az alkohol. Nagyon kedves, jól iható bor és ahogy melegszik (talán túl hidegen bontottuk), egyre intenzívebb lesz illatban és ízben is. Bár a pincétől már úgy tudom, hogy elfogyott, érdemes körülnézni, biztos pihen még jópár palack a boltokban. Sima 6 pontot érdemel ez is, csütörtökön pedig megkóstolhatjuk a Szil-völgyet is, amit kizárólag a Furmint Február kóstolójára tett el a borász, a 2009-es évjárat búcsúja lesz tehát!
A kép forrása pedig Gizelláék facebook oldala.
