Ha most bárki szüretelni hívna, nem sokat gondolkoznék. Így volt akkor is, mikor zsiga barátom vagy Neiner András hívott az idei termést betakarítani. Ugyan az iskolában sokféle gyakorlatunk volt, de a szüret valahogy mégsem jött össze, így minden alkalmat ki kell használni, hogy a majdani birtokom elsô szüretére igazán felkészült legyek! :)
Szóval elsôként Szentantalfa, olaszrizling. A tavalyi nehéz szüret után idén sokkal felkészültebb volt a gazda, kora reggel minden készen várt minket, az elsô fél óra után már indulhatott is a gondjainkra bízott feldolgozás. A termés szemre is klasszisokkal jobb volt, de a mért 22-es körüli mustfok is ezt támasztotta alá. Mivel idén nem kellett a teljes termést ép szemek után átkutatni, mint tavaly, ezért szinte teljesen zökkenômentes volt a napunk, aminek eredményeképpen több, mint hét hektó must került tartályba ülepítésre. Az aljról fejtés után azóta szépen erjed két hordóban és egy tartályban, hogy jövô nyáron a Zsigmond pince büszkesége legyen! 
Ehhez képest azért Neineréknél más volt a felállás. Sokadik szürete volt ez a három testvérnek, idén sem az elsô. A fent hagyott kadarkát kellett leszednünk, korábban már szüreteltek róla rozénak és sillernek is. Két területen zajlott a szüret, mi a számomra kedvesebb dûlôbe, a Porkoláb-völgyi csapatba kerültünk. Régi telepítésû, bakmûvelésû ültetvényrôl van szó, a szüret így nem a kényelemrôl szólt, bizony hajlott a derék rendesen, nem véletlen a mondás, miszerint a kadarka nem tûri a büszke embert! Pásztáról-pásztára haladt a csapat, a puttonyosoknak akadt dolga rendesen. Közben András tôkénként mutatta a különféle klónokat, nagyon különbözôek, külön-külön nem biztos, hogy ugyanazt az izgalmas végeredményt adnák, mint együtt: mint egy jó házasításban, az egyik adja a fûszert, a másik a cukrot, a harmadik a színt. A végére így áll össze egy izgalmas borrá a Neiner-féle kadarka. Bár nem óriási a terület, jó négy órát dolgoztunk, utána igazán jólesett egy kis ejtôzés a napon az ebéd elôtt. A pörkölt mellé bor is jár, megkóstoltuk a srácok büszkeségét, a nemrég palackozott házasítást, ami a sokszor dícsért cabernet sauvignon és merlot frigye. Bár még fiatal bor, kicsit szögletes, de igazi nagyágyú válhat belôle pár év palackérlelés után.
Miután hazaértem, nem volt kérdéses, hogy felbontok egy Neiner bort, a 2009-es kékfrankosuk került kezembe, nem bántam meg! Lilás beütések a színben, fûszeresen gyümölcsös illat. Közepes test, remek savak, élénk bor! Nem a koncentráltságról szól, nincs benne semmi lekvárosság, viszont ropogósan gyümölcsös, nagyon jól esik inni, finoman érezni a hordót, de ez csak egy újabb szín a szilva és meggy mellett. Hat pontot mondanék rá, félô, hogy elfogultsággal vádolnának, így magamnak jegyzem csak meg, hogy milyen jó kis bor volt ez!
A kép ezúttal saját, a Porkolábban készült, elôtérben szüretelôk hajlonganak, háttérben pedig az öreg hátasló szerepét betöltô Gaz.
