Uborka ide vagy oda, ez bizony most egy kevésbé termékeny idôszak a blog szempontjából. Azt is gondolhatná az olvasó, hogy biztosan kevés lehetôség adódik a kóstolásra mostanság, de nagy tévedés lenne ez is. Egyszerûen csak aszály van. Azért pár mondatban összefoglalom, hogy milyen borokkal ismerkedtem mostanában.
Még június végén látogattuk meg a Jásdi Pincét, leginkább a dûlôszelektált tételekre koncentráltunk, nagyon teszettek az olaszok és a furmint is, de nap bora címet a 2008-as Ranolder fehér kapta, ami pont a fenti két fajta házasítása. Csopakról már csak egy ugrás Füred, velôspirítós nélkül nem lehet lelépni, mellé tökéletes a rizlingfröccs!
Bár nem ez volt a cél, de csak koccintottunk a blog második szülinapjára is, Oszi hozott egy elzászi rizlinget és egy Chateauneuf du Pape-ot a nem raliversenyzô Ogier-tôl, nekem mégis a soproni Inváncsics Pince kékfrankosa esett a legjobban, olyan kedvesen hûs és elegáns volt, mint kevesen a frankosok között.
A Sexardicumban is többször jártam kóstolón, egy alkalommal a kisújfalui Mátyás Családi Pincészet mutatta meg, hogy a határ túlsó felén, a Felvidéken is komolyan foglalkoznak a borral. Kigyensúlyozott sorral készültek, minden tételük tetszett, leginkább talán a Szilvás völgyben termett Pinot Blanc, nálunk kevésbé elterjedt, ha sokan kóstolnák ezt a bort, lehet, hogy népszerûbb lenne! A legtermészetesebb módon állnak a borkészítéshez, a szôlôt biotermesztésben mûvelik, ezek után nem meglepô, hogy fajélesztôbôl sem fogy náluk. Szép borokat hoztak, érdemes lenne egy kirándulást tenni feléjük!
Ugyancsak a Sexardicumban tartott kóstolót Bôsz Adrián is, az ô borai nem hatnak újdonságként, de a válogatott rajnai rizlingje mégis meglepett, a vöröseknél pedig jól látszik, hogy a 2008-as kékfrankos és cabernet franc is egyre jobb lesz, sajnos gyakorlatilag mindkét tétel elfogyott már a pincébôl.
Éveken át halogattam a látogatást Egerbe a Bikavér Ünnepre, ezúttal gondoltunk egy merészet és spontán kirándultunk egyet. Talán a nyár legmelegebb estéje és rengeteg bor várt minket, a fehér felhozatalból Bolyki János habzóbora teszett leginkább, a vicces QQRIQ névre hallgató bort direkt ilyen idôjárásra találták ki, remélem pár helyen kapható lesz a pincén kívül is! A vörösek már komolyabb falatnak bizonyultak, rekkenô hôségben nem csúszik úgy a bikavér, na! A kiegyensúlyozott mezônyben végül Kovács Nimród Rhapsody 2006-osa nyert nálam, bár az nem tiszta, hogy ez egri mércével bikavér-e...
A Breitenbach pince borai általában markánsak. Nincs ez másként a Fura névre keresztelt 2008-as furmint-rajnai házasításuknál sem, kôkemény terroir bor, szép szerkezet, mégsem rajongtam érte, az én ízlésemnek ez már kicsit sok, a gyümölcs meg kicsit kevés. A mellé bontott Lenkey Vilmány 2007-bôl pont az ellenpólus, bár Gézától is a keményebb, ásványos borokat szoktam meg, ennél a bornál a maradékcukor lekerekíti a sarkokat és olyan szép érett, gyümölcsös egyébként, hogy igazán könnyen ment a barátkozás vele.
Sok érdekes bort tartogat még ez a nyár, ebben biztos vagyok, talán a szorgalmam is visszatér a kánikula elvonultával!
A kép ezúttal saját, klassz dolog fûben ülve borozgatni! :)
