Háromról a négyre
2011. április 29. írta: metszo_ollo

Háromról a négyre

A múltkori VAM design-beli kóstoló címadásakor gondolkoztam a három muskétáson, de elvetettem valamiért. Nem sokkal utána érkezett egy újabb meghívó, ami szintén ugyanoda, de ezúttal már négy borász közös kóstolójára, bemutatójára invitált. A meghívásnak természetesen eleget tettem, így volt szerencsém, Bárdos Sarolta, Kolonics Károly, Lenkey Géza és Juhász Tibor borait is megkóstolni.
A helyszínt még mindig zseniálisnak tartom, pont úgy, mint a kereskedô által szervezett bemutatkozást is. Az ismerkedést a Nobilis-nál kezdtem, bár a boraik nem voltak teljesen ismeretlenek. Szerintem a 2009-es Birtokbor (90% furmint, 10% hárs) igen magasra teszi a lécet ebben a mûfajban, kevés barátságosabb és hasonlóan jó árú tokajit ismerek, ezzel bátran kezdheti mindenki a borvidékkel való barátkozást. A Barakonyi furmintot (2009), már a Furmint Februáron is megjegyeztem magamnak, most sem okozott csalódást. Csábító illat, rengeteg körte-barack, ásványosság, savait jól ellenpontozza a 8g maradékcukor, igazán kedves bor! A félszáraz sárgamuskotály 2008-ból komolyan meglepett, mert az illatában hordozott ígéretet maradéktalanul beváltotta ízben is, általában a nem édes sárgamuskotályok itt buknak meg nálam.
Az édeseket a végére hagytam, így folytattam Lenkey Gézánál. Bár mostanában többször is volt szerencsém a boraihoz, semmi pénzért nem hagytam volna ki, mert nagyon szeretem azt az egyenes stílust, amit a borai képviselnek. Ezúttal két tétel fogott meg különösen. A 2007-es Kishegy számomra igazán Lenkey-bor: illatában kedves, gyümölcsös, mézes, ásványos, a kortyban azonban már inkább a szikárság dominál, egyenes bor, szép szerkezettel, a kis maradékcukor pedig gömbölyít rajta. Másik kedvencem egy olyan bor, ami Géza szerint nagyon megosztja a fogyasztókat, szerinte tízbôl csak négy ember szereti. Nos, én a négyek közé tartozom, szerettem a 2007-es Úrágya-Kövest, a már elkészítésében sem szokványos bort. A köves területrôl szüretelt szôlôbôl készült házasítás 2 hétig aszúaljon érett, majd ezután következett a hordós érlelés. Illatában rumos, birsalmás, aszaltgyümölcsös jegyek; vastag, krémes korty, feszes szerkezet, izgalmas végig. Talán az alkohol fût picit a végén, de az ilyen "különcöknek" ennyit simán elnézek.
A Kolonics birtok borait somlói évjáratbemutatókról már szintén ismertem, de mindig jót tesz egy kis frissítés az emlékeknek! Úgy rémlett, hogy a somlói savakat sikerült megszelidítenie Kolonics Károlynak, ezt az olaszrizlingjei bizonyították is, a 2008-as és az eggyel frissebb is tetszett, az ásványosság nem írta felül a fajtát, ezt szeretem! A 2009-es juhfark volt a másik kedvencem, bár illatában a juhfarki szikárságot hozta, ízben-stílusban mégis kicsit mást adott: telt, gyümölcsös, feszes szerkezetet, finom sósságot és hosszú lecsengést. Nagyon szép, egyedi borok ezek, kicsit sem kevesebbek, mint tokaji társaik, pedig sokszor Somló háttérbe szorul a "nagy testvér" mögött. Mindenesetre Kolonicsék azon dolgoznak, hogy ez megváltozzon!
Ennyi fehér után már igazán vágytam vörösre is, a Pastor pince Szekszárdról pedig kéznél is volt. Prantner Ferencnél tett látogatásunkkor már találkoztunk, ugyanis egyelôre a borok egy része ott készül, így segítve a fiút a saját pince elindításában. Lendület az van is rendesen Juhász Tiborban, ha ezt sikerül átvinni a szôlôbe és a pincébe, akkor komoly borokat kóstolunk tôle hamarosan. A jelen egyelôre még inkább az ár-érték arányáról szól, korrekt rosé, siller és vörösborokat kóstoltunk, de bennem a záró caberbet franc kivételével kevés nyomot hagytak, nagyon korrekt borok, de a szekszárdi finesz még nincs bennük. Persze sok ideje van még a pincének, nagyon friss még és nem kétséges, hogy jó úton is járnak, érdemes lesz sûrûn ellenôrizni, hogy éppen hol tartanak!
Édes borokkal zártam: a Nobilis kövérszôlô nagyon tetszett, érdekes, hogy az általam jobban ismert Dorogi testvérek-féle száraz kövérszôlô jegyeit hozza ez is, izgalmas fajta, én biztos telepítenék, ha lenne Tokajban birtokom. A 2003-as 6 puttonyos Lenkey Géza szerint egy csoda, minden sikerült abban az évben, nagy élmény a bor, koncentrált illatok és ízek, füge, birs, aszalt gyümölcsök, ásványosság. Mindez a kortyban krémes, koncentrált, hosszú lecsengéssel. Méltó lezárása lett volna ez a kóstolónak, de Géza javaslatára a Kisheggyel zártam, nem bántam meg, még szebb arcát mutatta egy komoly édes bor után.
Nagyon jó ízléssel válogatta össze a szervezô a portfólióját, a múltkori kóstoló után is ezt gondoltam, ez még jobban megerôsödött bennem. Remélem tartogat még pár meglepetést a zsákjában!

A bejegyzés trackback címe:

https://hozamkorlat.blog.hu/api/trackback/id/tr892863263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása