Hetekkel ezelôtt beszéltünk össze a cimborákkal, hogy jó lenne egyet hársazni. Nagyon hamar össze is jöttek a tesztalanyok, elég komoly sort válogattunk ki, olyan kevésbé köztudatban lévô tételekkel, mint az Alana-féle vagy akár Benedek Péter vagy Maróti Attila hárslevelûje a Mátrából. A kóstolónk elôtt pár nappal olvastam drbarta hárs-beszámolóját és a kommenteket, amibôl kiderült, hogy érdemes az átlagosnál akár jobban is odafigyelni a sorrendre. Megfogadtuk a tanácsot :)
Vakon kóstoltunk, ez nagyon jó módja annak, hogy a véleményvezérek ne befolyásolják a többieket, ráadásul én mindig jobban rácsodálkozok egy-egy borra, ha fogalmam sincs mi van a poharamban.
Végül tíz tételt kóstoltunk és a sor erôsségét is jelzi, hogy aznap este a Györgykovács hárs csak a sereghajtók közé fért be. Igen laza jegyzeteim szerint 4 pontnál kevesebbet senki sem kapott tôlem, de a 3-4 kiemelkedô bor igencsak erôs benyomást tett rám, úgyhogy most ezek következnek.
Maróti Attila 2007-esét a már említettem, amikor a mátrai kóstolóról írtam, akkor az esemény bora volt nálam, bár tisztában vagyok a gyengéivel, mégis le tud venni a lábamról. Ugyanis egy nagy bohém: gyönyörû, fajtajelleges illattal, vastag-krémes a korty, enyhén túlérett alapanyagra tippelnék a teás-(sült)almás ízjegyek alapján. És igen, a hibái is megvannak: az alkohol rendesen fût, ráadásul most szinte már brandy színûnek láttam, enyhén oxidált állapotban van már, de ez még pont jól áll neki. Azért nem ezzel a borral kezdeném a fajta megismertetését, de nálam stabil hat pontot ér.
Az előző bor ösztönösségével vett le a lábamról, a Szepsy Király hárslevelű 2007-ből viszont pont az ellenkezőjével. Illatában és ízjegyeiben sem feltétlenül a fajtajelleg dominál, de a bor szerkezete hihetetlenül szép, minden a helyén, a 6g körüli sav könnyedén elbír a testtel, a legtöbb izgalmat így az ásványosság jelenti. Végtelenül elegáns bor, mégis marad bennem hiányérzet a fajta oldaláról nézve, így ez is hatost kap, egy erőset.
Még tavaly nyáron volt szerencsém Gyöngyöstarjánban meglátogatni Németh Attilát, akkor a mátrai sor mellett megmutatta a tokaji borait is, ami legnagyobb sajnálatomra itthon szinte elérhetetlen. Ez a tétel volt most a legidôsebb bor a sorban, 2005-ben szüretelték, mégsem tartottam tôle, hogy túl lenne a csúcson. Tipikus hársas illattal nyit, ami kiegészül némi barackos beütéssel, maradékcukrának köszönhetôen nagyon simulékony, annyira gömbölyû, hogy szinte alig veszi észre az ember, hogy elfogyott a pohárból. Ízben megjelenik egy kis teásság, érett barack, a savai pedig még mindig élettel telivé varázsolják a kortyot. Annyi minden tetszik ebben a hársban, hogy nem sajnálom a hetest sem tôle, csak verem a fejem a falba, hogy nem hoztam többet belôle...
A kóstolósor legvégére került a Somlói Apátsági Pince 2009-ese. Azt a borász, BZoltan maga javasolta egy korábbi hozzászólásban, hogy egy sor végén a maradékcukor miatt valószínûleg szebb arcát mutatja. Igaza lehetett, mert majd mindenkinél az elején végzett a bor, az illata olyan buja és vonzó, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, ízében aszalt gyümölcsös aromák (sárgabarack, birs) keverednek, ásványossággal és fûszerekkel. Mindez persze keveset érne, ha nem lenne mellette szép szerkezete is: olajosan sima felületû a korty, a savai teljesen a tesbe simulnak, a 26 gramm cukor sokkal kevesebbnek tûnik, tökéletesen egyensúlyban van, semmi nem lóg ki, nálam ez bizony eléri a nyolc pontot!
Az elmúlt idôszak legjobb kóstolóját sikerült összehoznunk, minden passzolt, minden tétel hozta a formáját, ráadásul ezúttal a csúcsélmény sem hiányzott!