Nem lehet Szekszárdra menni úgy, hogy bor ne kerülne az ember elé, ha meg már ott van, akkor illik megkóstolni. Így került két kevésbé felkapott pince az asztalunkra: Gódor Attila friss rozéja és a Feiszt pince egy házasítása.
Úgy gondoltuk, hogy az ebéd előtt jól fog esni egy könnyedebb bor, nyílt a rozé, de sokat nem adott, kicsit üres is volt, meg nem is tűnt igazán jól fésültnek, nehéz év volt 2010, azért próbát teszek majd jövőre is a pincével.



A főétel borsos-tejfölösségét próbáltuk kiegészíteni az Erato névre keresztelt syrah-merlot házasítással, keveset hallani a pincéről, pedig a honlapjuk alapján elég igényesnek tűnnek, érdekes módon a kínálatukban sem kadarkát, sem kékfrankost nem találtam, feltűnő ez a borvidéken. Az is kiderült, hogy Feiszték telepítettek elsőként syrah-t a Szekszárdon, ezt eddig nem tudtam, kicsit meg is lepett, nem gondoltam, hogy ők voltak az úttörők.
Kitöltve sötét színű, illata komolyan csábít: fahéj, csokoládé, őröltbors és érett meggy, közepesnél kicsit nagyobb test, savai azonban hangosabbak, élénkebbek, mint azt Szekszárdon megszoktam, ez némiképp megbillenti az egyensúlyt. A tannin szépen belesimul a kortyba, ami egy picit hosszabb is lehetne, de nem elégedetlenkedek, így is meglepetés volt, erős ötöst kap, és kicsivel több figyelmet a pince tőlem, mert ahol ilyen terem, ott könnyen kincset is találhatunk!

Nekem igencsak passzolt ehhez a borhoz a beillesztett zene és még az előadó is a családból való ;)