Kitavaszodott a február (tetszik a kis időjárás-hack a Furmint Február szervezőitől), egészen megjött a kedvem a fajtához, persze hónaptól függetlenül amúgy is szívesen kortyolgatom. Elég felidéznem a mostanában kóstoltakat, hogy máris nyúljak a dugóhúzóért: a Dorogi tesóktól egy szikárabb, inkább a szerkezettel, mint a díszítéssel operálóhoz volt szerencsém, a Royal Tokaji pedig évek óta megbízható tagja a "hirtelen valami jót" kategóriának. Ezen a vonalon haladok tovább, mert a Tokajicum alapfurmintja is elég baráti áron szerezhető be, a webshopjukban 1300 forintért kínálják, gondolom ennél azért valamivel drágább a polcon. A Furmint Február akció keretében szereztem be a szokásos lelőhelyen, kifejezetten a 2006-ost ajánlották, nem szokásom a jó tanácsot elutasítani, így azt választottam.
Kitöltve meglepően mély színű, egészen aranyszínű, elegánsan mozog a pohárban. Illatában először némi petrolosság tűnik fel, nem fiatal már a bor, majd szépen sorjáznak a többiek is: birs, körte és egy csipetnyi ásványosság. A korty krémesen könnyű, ízében hozza az illatban beígértet, meglepő számomra, hogy alapbor létére milyen komoly az ásványosság. Kilenc gramm maradékcukrát tökéletesen ellenpontozza a hetes fölötti sav, ráadásul a cukor kedvesebbé, kerekebbé is teszi, a lecsengésben már inkább a savai dominálnak, szépen búcsuzik a korty. Nagyon jól iható, bárki számára jól érthető bor, meghódította feleségemet is, aki pedig nem elkötelezett rajongója sem a furmintnak, sem Tokajnak. Nem kérdés a kövér hatos, az már inkább, hogy lehet-e még máshol is kapni ezt az évjáratot...
Ezek után nem volt kérdés, hogy a 2006-os prémium sorozatbeli furmint válogatást is kibontom. Elvileg egy hordóválogatásról van szó, ami 10 hónapos érlelést követően került palackba, bónuszként az is kiderül, hogy a finomseprőt időnként felkeverték, hasonló furminthoz már volt szerencsém. Nagyon más már kitöltve is, kevésbé mély színű, de olajosabb mozgású. Illatában kevésbé barátságos, elsőre virágos illyaotk, ami szépen átfordul őszibarackba, majd kis vanília is felbukkan, de a mezítlábas társa csábító illatával nem veszi fel a versenyt, ez sokkal zárkózottabb. A korty telt, krémes, nagyon tetszik a textúrája, savai fickósak, viszont a maradékcukor itt elenyésző, így a kedvesség sem elvárható tőle. Ásványokban viszont jóval gazdagabbnak tűnik, a lecsengést szinte ez uralja, le sem tagadhatná, hogy tokaji! Vívódok a pontszámon, mert értem mit képvisel, minden korttyal jobban tetszik, Oszinál tuti hatos lenne, nálam viszont inkább "csak" erős ötös, a kistesó nagyon betalált egy nappal korábban, ez sem segít neki.
Érdekes volt a pince két eltérő stílusú borát egymás után kóstolni, biztos vagyok benne, hogy a hordóválogatott egy másik napon jobban tetszene, vérbeli száraz furmint, de esendő vagyok, be kell vallanom, hogy most az könnyebben értelmezhető, kedvesebb furmint-öcsi levett a lábamról, nagyon remélem találok még a boltban pár palackkal!

Jól látszik a fotón, hogy milyen sok plecsnit kapott a két bor, bizonyították is, hogy megérdemelten!