A Benedek Pince borairól nem mostanában írtam, talán a 2010-es Nagy cuvée volt az utolsó igazán emlékezetes bor, amit tőlük kóstoltam. Ráadásul az elmúlt időszakban mindig találtam valami olyat a borokban, amit nem nagyon szerettem. Leginkább az egyensúlyt hiányoltam, időnként kilógott ez-az, vagy éppen hiányzott a sav. Persze nem is voltak ezek könnyű évek, másoknak is voltak hasonló nehézségei, csak Petivel szemben komolyabbak az elvárásaim. Tudom, hogy nem könnyű két helyen is egyformán magas szinten teljesíteni, ráadásul két borvidéken, így igazán nem könnyű minden munkafolyamatot a megfelelő időpontban elvégezni, én ennek tulajdonítottam az elmúlt évek "útkeresését".
Így meglehetősen nagy várakozás előzte meg az új, 2013-as Epreskert sauvignon blanc-ját, ami ugyan nevében és megjelenésében még mindig dűlősnek látszik, de a primőrök után nem sokkal kerül piacra és csavarzáras. Kitöltve már nem hagy kétséget, illata sauvignon blanc iskolapélda: vágott fűvel, egressel, bodzával, citrusokkal. Intenzív, de nem túláradó, akár még elegánsnak is mondanám. A korty is ezt a szintet hozza, közepesnél valamivel nagyobb test, feszes szerkezet, remek savak, köszönjük 2013! Szépen hozza az illatban ígérteket: egres, citrusok, zöldfűszerek, villanásnyi feketeribizli kis ásványossággal keretezve. Egész hosszú lecsengés, jólesik újra és újra szálazgatni ezt a bort. Az egyik legszebb általam kóstolt hazai sauvignon blanc, valahol a hat és hét pont határán.
A többi aktuális bort is megkóstoltam és egyértelmű az elmozdulás az alacsonyabb alkohol és a jobb egyensúly irányába, kis csiszolással komoly borok jöhetnek a következő években a pincétől, nekem bejött az új irány!

Az Epres-dűlő képét a Benedek Pince facebook oldalán találtam.