A hét elején egy barátom által életrehívott borklub havi kóstolóján vettem részt, ha jól emlékszem negyedszer. Az előző alkalmak is jó hangulatú, érdekes kóstolók voltak, mert általában olyan témák és borok kerültek elő, amikkel magamtól nem biztos, hogy foglalkoznék. Így kóstoltuk össze egy alkalommal ugyanazon szőlőfajta honi és külföldi jeles képviselőit, egy másik alkalommap pedig közelebbről megnéztük, hogy mit jelent az újvilági és óvilági stílus. Ezúttal házasítások kerültek terítékre, a kóstoló eleji rozé és három fehér személyében elég komoly felvezetést kaptak a vörösborok, St. Andrea 2009-es Boldogságosa eddig a leginkább kedvemre való a pince fehérei közül, ásványos, karakán, izgalmas tétel és a Pannonhalmi Hemina 2008-ból sem sokkal marad el mögötte, inkább a stíluskülönbség meghatározó.
Ezek után első vörösként Bott Frigyes 3 vörös cuvée-je nem volt könnyű helyzetben, a kékfrankos, pinot noir és szentlőrinci házasítása hűvös eleganciájával mégis levett a lábamról. Már illata is tetszett, a hordófűszerek és a gyümölcsök pont a nekem tetsző arányban csábítanak, a korty pedig a gyümölcsről szól, nekem úgy tűnt, leginkább a kékfrankos dominál, de lecsengésében a pinot is komolyabb szerepet kap. Itatja magát veszettül, biztos, hogy bekerül a pincémbe pár palackkal, 2 ezer forintért szép élményt ad, én meg egy laza hatost.
A soron következő St. Andrea Áldás egy picit drágább, persze ez esetben már egy bejáratott, jól felépített márkáról beszélünk. A 2006-os változatért tudtam rajongani, a 2007-es nem hatott meg annyira, kíváncsi voltam, hogy mit nyújt a friss évjárat, ami nemrég került a polcokra. Csalódást nem okozott, sőt nekem már most jobban tetszett, mint az előző évjárat, pedig érezhetően van még hova fejlődnie! Változott az összetétel is, menoir váltotta a turánt és a 2008-as inkább kékfrankos hangsúllyal bír, a korábbi merlot-hoz képest. Határozottabb bornak tűnik a 2008-as és talán kicsit tömörebb is, de a gyümölcsösség dominál, a fűszerek inkább díszítőelemek. Hat pontot már most simán megér, úgy érzem később több is lehet.
A végére egy villányi versenyző maradt, nem Szemesék kapják a legnagyobb publicitást arrafelé, de ők ettől függetlenül ugyanolyan odafigyeléssel készítik boraikat, árban pedig sokszor kedvezőbb tételeket kínálnak. Most a 2007-es Dél fantázianevű bordói házasításuk zárta az estét, jár a pirospont, amiért ők nem ültek fel a "Kopár-járatra", pedig a bor alapanyaga onnan származik, mégsem úgy nevezték el. Hihetetlenül gyümölcsös-csokoládés, nagyon barátságos, meleg tónusú bor, igazi falusi szépség, mentes mindenféle művi szépítőszertől. Tanninja selymes, krémes, jóleső a korty, lecsengése egészen hosszú. Kerek, egyensúlyban lévő bor, egyszerűségével levett a lábamról, ezért megkockáztatom a halvány hét pontot és az este borának is őt választom. Persze nem egyenlő a verseny, ez a bor van legrégebb óta palackban, nagyon szép arcát mutatja most, érdemes próbát tenni vele!
Nagyon jól sikerült a sor összeállítása, fikarcnyi hiányérzetem sem maradt, viszont most magasan a léc, remélem a januári folyatatás is hasonló lesz!