Összegyűlt egy pár érdekes furmint, az Oszihozta Breitenbach Ordinárium mellé odakerült tőlem a Nagy-Palánt, bemelegítésképp pedig Dénes Hegybirtok 2009-es Ság-hegyi hordómintáját kóstoltuk. És lett meglepetés rendesen: azt gondoltam, hogy a Dénes furmint még kicsit kócos, édesapám hozta nyáron a pincétől, ahogy néztem még közel sem palackozható állapotú. Viszont már most villant erényeiből: mézes illata mellé, közepes test társul, ízében ott a sági terroir, ennyi ásványosság kimondottan jól áll a fajtának, talán a savakban gyengébb csak, mindenesetre ígéretes bor, most 5-6 pont körül lehet.
A Breitenbach furmintokról sejtettem, hogy nyomot hagynak, már abból is, hogy elég komoly analitikát jelenítettek meg a palackon, nyilvánvalóan az értő közönségre alapozva. Maga a címke egyébként mindkét boron nagyon tetszett, szép arányok, nagyon jó betűválasztás, a palackhoz passzoló színek, sajnos azonban a nagyobb feliratok egalizálásával cseppet sem foglalkoztak, így emiatt maradt egy kis hiányérzetem.
A címkéken túl pedig két kőkemény terroir bor fogadott minket: az Ordinárium bírt több alkohollal, a sav közel azonos a másikkal és a maradékcukra 4 és fél gram körüli. Ezeknek megfelelően szikár már illatában is, elsőre gyümölcsei alig észrevehetőek, később a sósság mellett azért csak felbukkan a körte és őszibarack. A savai elbírják a testét, de egy kicsit mégis lomhának tűnik a korty, a mineralitás és sósság hangsúlyosabb, csak a kortyvégi alkohol tudja túlszárnyalni. Ez a bor nem a könnyed szórakoztatásról szól, hanem a fajtát szinte felülíró termőterületről. Ez így alig öt pontra jó nálam, persze biztos akadnak olyanok, akik jobban értékelik ezt a stílust.
A Nagy-Palánt ezek után nehéz helyzetben volt, pedig analitikája kedvesebb bort ígért: 13feles alkohol, 6.4-es maradékcukor mellé 6.6g/l sav társul. Illata édesebb, az őszibarack mellett kis sárgadinnye is felbukkan. A korty is lágyabb, itt már fajsúlyosabban jelen van az illatban csak villanásokra megjelenő sós-olajos hűvösség. A savai azonban egyensúlyban vannak a testével és a maradékcukorral, hosszú lecsengésében pedig inkább a gyümölcsösség dominál. Pár nappal később kóstolva aszalt gyümölcsös jelleg erősödik, sokat árnyalva az összképen. Ez a stílus közelebb áll hozzám, így nem kérdés, hogy feljebb jut, megérdemli a hat pontot és tervbe vettem, hogy ebből el is raktározok egy palackkal későbbre. Ha más is így tenne, akkor siessen, mert mindkét borból elég kevés készült és kedvező áruknak köszönhetően a végét járja a készlet!

A képet ezúttal itt találtam.