Nem vagyunk régóta barátok, a pezsgő meg én. Sokáig tartott, mire sikerült felülírni a szilveszteri ragacsos-édes lötty rossz emlékeit. Tavaly a Várban már kóstoltam olyat, ami nagyon tetszett, majd belefutottam egy komoly franciába is (Piper Heidsieck Brut, 1998-ból), szerintem az ajándékozónak fogalma sem volt, hogy mivel lepett meg, viszont onnantól már tudok rajongani is a pezsgőkért. Persze válogatós vagyok, a tankpezsgőt továbbra sem szeretem, de a palackban erjesztettek között jócskán találni itthon is elfogadható áron nagyon jókat, Kreinbacheréktól például én a pezsgőjüket szeretem legjobban.
Tegnap csak simán fel szerettem volna dobni az estét, beugrottam a Klasszba és elhoztam egy hűtött Hungária Grande Cuvée Brut-t. Sokáig nem is vártunk vele, hamar kinyílt a palack, pohárba került a pezsgő: aszalt gyümölcsös, mandulás illatába néhol kis cheddar sajt villant, izgalmas, játékos, csábító. Ha jól tudom a buborékok mérete is utal a pezsgő minőségére, ezek szerint kitűnő példánnyal állunk szemben: finoman, csilingelve szállnak felfelé az apró buborékfüzérek. Ízben nem túl karakteres, de harmonikus: citrusossága mellé némi ásvány is társul, a buborékok finoman pattanak szét a szájban, játékos savai újabb kortyra ösztönöznek. Hamar elfogy, nagyon jólesett, kövér ötös a jutalma, csak miattam nem jut feljebb, több pezsgőt kell ahhoz kóstolnom, hogy jobban osztályozzak.

update: Weér Yvo nagyon szépen összeszedte a pezsgőkészítés folyamatát, mindenkinek ajánlom a bejegyzést, sok érdekességre derül fény!