Egy éve volt, emlékszem. Danzigban kóstoltunk, Oszi, Mező és én. Nagyapám kadarka került terítékre egy Heimann Viognier után és annyira tetszett, hogy hazafelé bringázva eldöntöttem: ezt az élményt feltétlenül meg kell osztanom másokkal is. Legyen akkor blog! És lett.
Sok szép borral találkoztunk az elmúlt egy évben, vitáztunk nagyokat hordóhasználaton, fajélesztőn, még az iskolapadba is visszaültünk, hogy kevesebb butaságot mondjunk, ráadásként az iskola végére még saját borunk is lett!
Januárban eldöntöttem, hogy kicsit komolyabban veszem az egészet, rendszeresebben próbálok írni, a blog ugyanis egyfajta naplóként is szolgál nekem, még ha nem is írok meg minden egyes kóstolt bort. Tavasszal végre Dani barátom és Oszi is beléptek a szerzők közé és a rendszerességgel jöttek az apró visszajelzések is: emelkedő olvasószám, hatalmas pacsi Szekszárdon a borfutós bejegyzés kapcsán, majd Albert Gazda ajánlása.
A címkékből erősen kitűnik, hogy Szekszárd a szívünk csücske, de igyekszünk nem túlságosan részrehajlani, érdekes a legnépszerűbb bejegyzések is ide kapcsolódnak, sőt gugliéknál első helyen vagyunk, ha valaki Bősz Adriánt keresné. A tematikus kóstolóinkról alig írtunk, ezen jó lenne változtatni és a pincelátogatásokat, a személyes találkozásokat is szeretnénk sűríteni. Ha sikerül néha egy-egy borhoz kedvet csinálnunk, már megérte!

A kép megint nem saját, innen csippentettem le.