Az év utolsó napjaiban nagyon nem volt kedvem írni, nem is erőltettem a dolgot, inkább próbáltam kicsit pihenni. Mostanra viszont jópár emlékkép előbukkant a fejemben, minden hónapra jutott egy-kettő. 

Januárban morogtam a csopaki olaszrizlinges rendezvény miatt, túl sok eladott jegy, jóval a zárás előtt elfogyó borok, fejetlenség. Nekem ez maradt meg, többet biztos nem kísérletezek vele. Február idén is a furmintról szólt, a nagy kóstolón a Balassa Mézes-Mály és Botték Határija volt a kedvencem, mindkettő 2011-ből. Máshol is kóstolgattunk még, meglepődtem mikor kiderült, hogy a kéksajtos-fehércsokis praliné is nagyon passzol némelyik furminthoz.
Márciusban érkezett a 2012-es Fuxli, az új pincék nálam lenyomták a régieket, ezzel együtt maradt némi hiányérzetem, tudjuk ezt be az évjáratnak! Április már végre szép időt hozott, jól esett a kirándulás Pécsre, ahol a Portugieser du Monde zsűrijébe hívtak. A megtiszteltetés mellett azért akadt egy-két kedvenc is: kimondottan szerettem Wassmanék és Ruppert Ákos portugieserét is, a Sauska birtoklátogatás ezzel együtt emlékezetesebb maradt, annyira passzolt aznap minden. Májusban a Pannon Top 25 zsűrijében a fehérborok és cabernet sauvignonok jutottak, számomra a legemlékezetesebb Sebestyén Csaba Grádusa volt 2007-ből, egy újabb példa arra, hogy érdemes a borainkat kicsit érlelni. A korai nyárban Tokaj is vonzott, Bott Juditék pedig bizonyították, hogy nem véletlenül jut eszembe róluk a mosolygás. Júniusban az új munkahely és a Balaton körbefutás is a bortól "rabolt" időt, Marci barátom hazalátogatását azért borral ünnepeltük, a nagy hőségben irtó jól csúszott Gódor Attila 12-es sillere, nálam a rozé/siller kategória megosztott bajnoka Ráspi Sillerével együtt. Júliusban pörgött az oligarchiázás ezerrel, a Csányi Kővilla 2009-ese meg jól felülírta a pincéről alkotott eddigi képemet, okos bor, jó áron, még sok ilyet! Augusztus viszont nem először a kávéról szólt, a svéd Drop Coffee etióp Workye Shallow-ja olyan élményt nyújtott filterkávéként, mint egy klassz osztrák veltelíni: penge savak, izgalmas gyümölcsök, bergamot, pár éve nem gondoltam, hogy kávé tud ilyet. Szeptember-fesztiválhónap, kóstoltam több helyen, futóversenyt nyertünk váltóban Bátaszéken, aznap este meg is jutalmaztuk magunkat egy 2009-es Heimann Birtokborral, bólogattunk rendesen, hogy megérdemelten lett Pannon Csúcsbor. Másnap ifjabb Vida Péter mutatta körbe az újragondolt birtokukat, pont azt az alázatot éreztem közben, amit sokszor hiányolok. Nagyon szurkolok nekik, hogy ez a tudatosság még jobb borokat eredményezzen! Októberben az olaszrizling is a furmint után nyargalt, először szenteltek egy teljes hónapot a fajtának. Én egyelőre még inkább szkeptikus vagyok, az erdőbényei Ábrahám pince sokkal mélyebb nyomot hagyott: igazi garázsborászat néhány nagyon komoly borral, a tulajdonos filozófus pár minden lépése mögött komoly átgondoltság húzódik, a 2011-es Kakasok lett a kedvencem. Novemberben, már a jelöltek kihirdetésével nyilvánvalóvá vált, hogy az év borásza cím tovább értéktelenedik, nehezen vehető komolyan, főleg a zavaros magyarázkodás után. Az év utolsó hónapja rengeteg munkát hozott, de mellette belefutottam az idei legszebb champagne-ba is: Alfred Gratien Brut Millesime 1999, minden korty könnyed és elegáns, remélem lesz még alkalom kóstolni.

Így a végére kellene valami optimistát írnom az idei évről, de őszintén szólva nem megy. Nem mondhatom, hogy eddig is szorgalmasan, rendszeresen írtam volna ide, sokszor hiába van meg már fejben a szinte kész bejegyzés, ha megkopik az élmény mire leírnám. Másrészről az sem motiváló érzés, amikor nézem a statisztikát és látom, hogy mennyien olvassák a blogot, viszont hozzászólása, véleménye senkinek sincs. Szinte divat lett a bloggerekbe belerúgni egyet, ha valami nem tetszik, arra hivatkozva, hogy mindent kritizálnak. Pedig én a saját időmet és pénzemet teszem ebbe a dologba, azért, hogy megosszam egy-egy borral kapcsolatos élményemet, ráadásul olyat, ami valódi tapasztalaton alapul, nem sajtóanyagon. Ezzel szemben egy-két kivételtől eltekintve a mai "boros média" alig termel valódi tartalmat, ez viszont nem mutat semmilyen irányba. Pedig nagyon fontos lenne hiteles, emberi, olvasható anyagokat írni, hogy az a generáció is beleszeressen a borba, amelyik már szinte kizárólag digitálisan tájékozódik. Szóval valami ilyesmi lehetne a cél...