Tóth István Egri Egedhegyi kékfrankos 2003
Tóth Istvánnak nem sok (négy) borát kóstoltam eddig amik ízlettek. Ezért vetettem meg M(etsző) O(lló) kollégával ezt a palackot. A kékfrankos egy általam egyébként is igen kedvelt fajta, kíváncsian vártam a találkozást... Enyhén gyümölcsös illat. Közepes test nem kapaszkodik agresszíven a pohár falán, a rubinnál árnyalattal sötétebb szín. Meggyes ízvilág, akárcsak az illatában, azonban öregedés jeleit észlelni az ízében, de a savak még összetartják. Ezért 4 pontot ér nálam.
A Nagy-Eged érdekes helye az országnak és Egernek. Ez a legmagasabban fekvő (szőlő)termőhely itt, ahol most élnek a magyarok és bort szűrnek. A hegy 600 méter magas és majdnem 500 méterig van telepítve. Ezen az éghajlaton ilyen magasságban az éves átlaghőmérséklet már nem kedvez a szőlőnek, máshol az országban 200 m alatt van a szőlőterületek túlnyomó többsége. A remek fekvés azonban ezt itt ellensúlyozza. Az Eged-hegy a legjobb minőséget adó dűlők egyike volt mindig Egerben. Közel a városhoz, ami szintén nem elhanyagolható szempont lehetett, de a meredek hegyoldal géppel nemigen művelhető. A nagyüzemi gazdálkodás szempontjai szerint nem túl értékes, egyébként remek dél-nyugati kitettségű terület a ’80-as évek végére teljesen elvadult. (Persze a hegy alsóbb részein megmaradt a szőlő, feltehetően ez a kékfrankos is innen származik.) Tetszhalálából Bukolyi László telepítései ébresztették föl, aki kiírtatta a dzsungelt a hegy oldalából és újratelepítette a szőlőt. Tavaly tavasszal, amikor személyesen tipegtem fel 45-ös Meindl bakancsaimban a Nagy-Egedre elképesztő látványban volt részem. Lent elhagyatott lekattant, gazdasági épületei a TSZ-nek, fent azonban az egész hegyoldalon katonás sorban kúsznak fel a szőlősorok, amik között nem föld van, hanem fehér kövek. Még nem zöldült a szőlő, így olyan érzésem volt mintha a holdra lett volna telepítve ez a birtok. A hegytetőről az egész környék remekül belátható.
De nem csak a szőlőtermesztés tekint nagy múltra a hegyen, hanem csigák is régóta élnek errefelé. Ezt bizonyítja a szép kőcsigám, amit lefelé caplatva találtam. Persze ma már nem az Eged hegyen, hanem nálam lakik.
Az Eged hegy ültetvény képét, a Gróf Buttler borászat honlapjáról szereztem el.
