Nekifutottam már párszor ennek a bejegyzésnek, de olyan messziről közelítettem, hogy valószínűleg csak én láttam át az összes logikai kapcsolatot. Vágjunk egyből a közepébe: az időnként talán nyomasztónak ható Tokaj túlsúly kicsit enyhül. Persze nagy meglepetések azért továbbra sincsenek, de a Badacsony környéke elég sok izgalmat rejteget, a Sabar Mórocz 2013-as olasz, vagy Csetvei Kriszta somlói olasza egészen izgalmas pillanatokat adott az elmúlt időszakban. Naná, hogy kellett ehhez megfelelő társaság is, de azért egy-egy Villa Tolnay, Sandahl, Váli vagy Folly fehéret mellépakolva már kifejezetten izgalmas sort is össze lehet pattintani.
Szóval pont egy ilyen soron gondolkoztam a hetekben, amikor olvastam Albert írását a Scheller birtokról és nagyon szomorú lettem. Bár nem látunk a színfalak mögé, pusztán a borok alapján előkelő helyet illene elfoglalnia a Tóth Sándor készítette boroknak.

Pár éve, az akkor még fellelhető 2003-asokat kóstolva, első lendületből meg is látogattuk őket. Nem életem legvidámabb kóstolója volt ez, de kevés tartalmasabbat sem tudnék felidézni. Új dimenziók nyíltak, a Seuso névre keresztelt Zenitet biztos nem felejtem el jó ideig. Bizakodóan vártuk a 2006-osokat, akkoriban kerültek palackozásra, de sajnos valamilyen technológiai malőr folytán nem lett igazán sikeres a dolog, legutóbb a budafoki tangazdaságban láttam a visszakerült palackokat, kármentés folyt erősen, gyöngyöztek is a homlokok.
Rémlett, hogy egy palack még valahol rejtőzik a pincében, kis kutatás után elő is került egy Táltoshegyi olaszrizling, a 2006-osok közül. Nem volt éppen tükrös, de elég elszánt voltam, ennyi nem tud eltántorítani. Árulkodik koráról a színe, egészen mély szalmasárga. Az illat is aláhúzza ezt, palackbuké, petrolosság, viasz, majd idővel aszalt barack, kis fanyarsággal. Nem egy közönségbor, az tuti. A korty már sokkal attraktívabb, a közepes testet nagyon finom savak tartják, határozottan, de nem tolakvóan, egy pillanatra sem merül fel egyensúlyprobléma. Kerek, szinte olajos korty, kifejezetten elegáns kompozíció ez, na. A petrolosság itt is megjelenik, finom ásványosság. A gyümölcsök már távozóban, de elcsípni még némi aszalt sárgabarackot, nyárialmát, édesfűszerek árnyalják. A kortyvégi fanyarságot már a fajta számlájára írom, hosszan élvezem a bort. Valahova a hat tetejére, hét pont aljára raknám, de ebben biztos jó adag szentimentalizmus is van, vállalom. Cseppet sem bánom, hogy kinyitottam az utolsó Scheller palackot, bízom benne, hogy hamarosan kedvezőbb híreket hallunk felőlük és újabb borokat is kóstolhatunk!