A sillert legtöbbször többre becsülöm a rozénál, bár az idei nyárra még nem sikerült megtalálnom az igazit. Talán pont ezért is választottam a szombati ebédhez sillert, ezúttal Mohácsról. Pár Planina borhoz már volt szerencsém, a Prím nevű vörös házasítás például egészen pozitív benyomást tett rám, kétezer alatti árával pedig komoly alternatíva a mindennapi vöröseknél. Amit érdemes lehet a mohácsi pincéről tudni, azt itt el lehet olvasni. Jól behűtöttem a 2012-es sillert, az egyébként igen pofás címkén kissé megijesztett a 14-es alkohol.
Kékfrankosból készült, illata azonban sokkal színesebb: pirosbogyós tobzódás, málnával, cseresznyével. Lendületből kapunk a kortyban is, a sok-sok pirosbogyós gyümölcs mellett egy kis fanyarságot is találunk, ami mélységet is ad. Van teste is, meg némi tannin, a lendületes savak végig kitartanak. A korty végére már érezhető az alkohol, de ez nekem még belefér az életigenlő örömbor kategóriába, a Planina siller pedig igencsak odahúz ezzel a kedves, izgalmas gyümölcsösséggel. Négy pont teteje-öt alja, ráadásul ezeröt alatt megkapható, szerintem érdemes kapásból két palackkal venni, mert nagyon itatja magát!
A fotót ezúttal a Pécsi Borozó online kiadásától vettem kölcsön.
