Ha vörösborász lennék, akkor titkos vágyam lenne egy olyan bor, ami az alapkategóriánál minőségben feljebb van, nyújt egy kis izgalmat, megtérít egy csomó embert, aki nem nagyon iszik bort. Legyen mondjuk az ára kétezer alatt, hogy meg is vehessék ezek az emberek. Persze, ha vörösborász lennék, akkor lenne bennem annyi dicsvágy, hogy azt is szeretném, hogy a tapasztaltabb borivók is vegyék, szeressék. Szóval, ha ilyet tudnék összehozni, akkor rém boldog lennék, mert egy igencsak lyukas szegmensben arathatnék.
A minap szokásos beszerzőhelyemen egy újdonsággal találkoztam, Kiss Gábor rakott össze egy bordói házasítást szinte portugieser áron. Kötelező volt megkóstolnom, főleg, mert a korábbi évek Kisvöröse komoly kedvencem volt. Vendég érkezett, nyílt a palack még aznap.
Első szippantásra nagyon meggyőző, mély, intenzíven gyümölcsös illat, nagyon érett pirosbogyósok, néhol már feketékkel, áfonyával, feketeribizlivel. Kis fűszeresség árnyalja a képet, gondolom a hordó miatt.
Az illat alapján tartottam tőle, hogy a savhiány esetleg lerombolja a szépen felépített képet, de szerencsére hamar meggyőz, közepes testéhez bizony simán elegendő a sava! A gyümölcsök viszik ízben is a prímet, áfonya, meggy, szeder pici fűszerrel, borssal. Tanninja nem túl sok, viszont egészen sima a korty, kellően kerek, a végén a kis kesernye nekem pont tetszik, nem körzővel-vonalzóval készült! Kompakt kis bor, nagyon jó inni, nem is hiszem, hogy hirtelen tudnék ennyire tetsző bort ebben az árkategóriában kihívónak kiállítani. Vastag öt pont a mindennapi hedonizmusnak!
Talán mégsem leszek vörösborász...
