A legelején le kell szögeznem, hogy én sokkal többre tartom a sillert, mint bármilyen rozét. Minden évben van egy-két kedvencem, Köpcös, Tüske, Heimann vagy akár a Remete-féle is állandó vendég a hűtőszekrényünkben. Szeretem, mert már van egy kis teste, nem feltétlenül annyira egydimenziós, mint a rozék jelentős része. Hogy mi is pontosan a siller? Régen a vörösbor színanyagát úgy koncentrálták, hogy fél nap-egy nap héjon áztatás után lereresztettek a vörösbornak szánt tétel levéből. Ez a bor komolyabb színnel és beltartalommal rendelkezett, mint egy rozé, a színe pedig olyan rókarőt volt, fukszos, ahogy a svábok mondják.

Innen tehát az új szekszárdi márka, a Fuxli nevű siller neve, amit hat szekszárdi pince készített el 2011-ben, hogy megmutassák, miként képzelik el a műfajt. Létrehoztak egy alapszintű szabályozást is, korlátozzák a hektáronkénti termésmennyiséget és a fajtákat is, a bor gerincét eszerint kadarka és/vagy kékfrankos adja, szüretkor ügyelnek a savakra, enélkül ugyanis fabatkát sem ér a siller. Heimannék mellett, az Eszterbauer-, Merfelsz-, Sebestyén-, Németh János- és Posta pincék fuxliját kóstolhattuk meg, a borok mellé pedig a borászok által ugyancsak közösen készített kolbász volt a kísérő. Anélkül, hogy komolyabban belemennék a borokba, úgy gondolom, hogy az irány jó lesz, a hat eltérő karakterű siller között mindenki meg fogja találni a nyári grillezéshez, bográcsozáshoz leginkább passzolót, de bármilyen olaszos, paradicsomos étel is jó társ lehet. Szerintem ugyanis a Fuxlik ideális gasztroborok, persze magukban fogyasztva sem utolsók, előttem a feladat: hamarosan újra végig kell kóstolnom mind a hatot, hogy eldöntsem, ki szállítja az idei nyár hivatalos sillerét!