Korábbi posztunkban „Az év bortermelője 
Áts Károly, Tokaji borvidék
„Ezt a szakmát csak vidáman lehet végezni” – tartja a Royal Tokaji főborásza, akinek immáron 30 országba jutnak el borai. Legnagyobb kedvence a Furmint, amely hűen tükrözi a termőhelyet és „kicsit hasonlít is rám, mert gömbölyded szőlőfajta, és testes bort ad”.
Számos megrendítő tétellel tette le névjegyét a szakmában: 1999-es natúr esszenciája lett az a bor, amelyre az amerikai Wine & Siprit magazin fennállása során először adott 100 pontot.
Dúzsi Tamás, Szekszárdi borvidék
Állandó résztvevője a Cannes-i Rosé Világversenynek, ahonnan eddig összesen 8 arany és 7 ezüstérmet hozott el. Tavaly ráadásul ő volt a legeredményesebb borász a mezőnyben, ahová nem kevesebb, mint ezer(!) rosét neveznek évente. Nem véletlenül emlegetik „Rosé Királyként”… A rosé történet 17 éve egy véletlennel kezdődött, amikor a szüret alatt beérkező szőlőnek helyet kellett csinálni, így idő előtt leengedték a levet az egyik kádról. A többi már történelem…
Jelenleg 26 hektáron gazdálkodik, 10 hektárról még vásárol is hozzá, a fő fókusz a könnyű, üde, jól fogyasztható borokon van. Hét gyermeke közül lesz, aki a nyomdokába lépjen, Tamás fia jelenleg Montpellier-ben a Vinifera szőlész-borász mesterképzésen vesz részt (itt tanul ifj. Heimann Zoltán is). Legutóbb az egyik francia professzor a modern rosé készítésről tartott előadást a hallgatóknak, miután Tomi boldogan újságolta édesapjának, hogy „pontosan azt mondta el, amit mi csinálunk otthon”. „Jó úton járunk” – nyugtázta a büszke papa.
Gálné Dignisz Éva, Kiskunsági borvidék
A borászi teendőket ellátó Gálné Dignisz Éva szőlész férjével sikeres párt alkotnak. A 85 hektáros szigetcsépi birtokon a legnagyobb kihívást a szélsőséges időjárás és a fagyok jelentik. Érdekesség, hogy a termés nagy részét szőlőként adják el és csak 20%-át dolgozzák fel, ami borturizmus keretében el is fogy a pincészetnél. Ez magyarázza, hogy miért lehet olyan ritkán találkozni palackjaikkal. Legújabb vállalkozásuk egy tízhektáros Balaton felvidéki terület, amelynek első tételeit az idén már lehet kóstolni.
Heimann Zoltán, Szekszárdi borvidék
Az új jelölt a csapatban. Örökmozgó, igazi közösségi ember, aki szívesen kísérletez régi és új fajtákkal. Húszhektáros birtokán többek között jól megfér egymás mellett a Kadarka, a Csókaszőlő, a Tannat és a Sagrantino is. Az előző tíz évben 30 Kadarka klónt vizsgált, amelyből hetet talált kiemelkedőnek.
„Mindannyian Villány köpönyegéből bújtunk elő” – mondja viccesen, de nem lehet nem észrevenni, hogy időközben a szekszárdi borstílus is megteremtődött. „Kezdünk divatba jönni.” Heimann Zoltán a szekszárdi borokban a játékosságot, a könnyedséget, az eleganciát és a fineszt kedveli, ezt próbálja megmutatni saját boraiban is. „Több lábon kell állni és a magyar fajtákkal menni előre.” Boraiból külföldre is jut, általuk a szekszárdi ízek jelen vannak egy 3 Michelin csillagos londoni és egy 2 Michelin csillagos hong-kongi étteremben is.
Vida Péter, Szekszárdi borvidék
„A bor semmihez nem hasonlítható isteni csoda, amely az élővilág és az egész emberiség diadala” – ez a gyönyörű gondolat a szekszárdi Vida Péter hitvallása. Legkedvesebb fajtái a Kadarka, Kékfrankos és a Merlot, utóbbit nemes egyszerűséggel a szeretet borának tartja.
Első szakmai sikere akkor érte, amikor saját készítésű borával édesapja nevén benevezett a rendszerváltás utáni első borversenyek egyikére. Édesapja az újságból értesült róla, hogy „Vida Sándoré a megye legjobb Kadarkája”. Élete nagy pillanatának tartja, amikor édesapja könnyes szemmel azt mondta: „Meglásd, a Jóisten meghálálja”.
Hamarosan kiderül, hogy 2011-ben ki lesz az év bortermelője.
