A bejegyzések ritmusából arra lehetne következtetni, hogy az elmúlt hetekben alig kóstoltam, pedig ez nem így van, sôt! A legfontosabb rendezvény szeptemberben minden borkedvelônek a Várbéli fesztivál, most mégsem errôl írnék, hanem a fesztivál nyitó szerdáján megrendezett Tokaji Lösz Arcai kóstolóról. Már a téma is érdekes volt, mert hajlamosak vagyunk Tokaj és az ásványok közé egy egyenlôségjelet tenni, pedig nagyon sok szép tétel kerül palackba, ahol a "kô" alig jut szóhoz. Sajnos a szakmai bevezetôrôl pont elkéstünk, így csak a saját érzékeinkre hagyatkozhattunk. Tizenegy birtok mutatta meg a saját lösz-értelmezését, gondosan végigkóstoltuk a kínálatot, szép borokra leltünk.
Dorogi István két bort is hozott magával, nekem a 2008-as Előhegy furmint tetszett jobban, barackos-birses jegyei igazás furmintosak voltak, komolyabb testtel is bírt, mint a hárs, ugyan nem a kedvesség a fô erénye, de izgalmas, szép bor.
Korán poharamba került Demeter Zoltán 2009-es Szerelmi hárslevelûje, korábbi évjáratokhoz is volt szerencsém, mindig lenyûgözött, nem meglepetés, ez most sem volt másképp! Végtelenül letisztult, nagyon gazdag, mégsem nehéz bor, illatában mézes-virágos-almás jegyek csábítanak, a korty rátesz még egy lapáttal: sûrû, krémes, savai lendületesek, végtelenül elegáns és mindemellett légiesen könnyed. Nehéz lenne hirtelen szebb száraz fehéret találnom...
Ilyen felütés után tényleg nehéz helyzetben vannak a következô borok, de nem lehetetlen a küldetés: ifjabb Szepsy István 2008-as Thurzó furmintja megoldotta a feladatot. Nagy testû, komoly bor, nem szûkölködik ez sem gyümölcsökben, ha mindenáron gyenge pontot keresek, akkor az élénksége kapcsán van csak némi hiányérzetem, ezzel együtt szorosan a Szerelmi mögött van.
A Kikelet Pince is két bort mutatott meg, a Váti hárs két évjáratát, a fiatalabb 2009-es, nekem jobban tetszett (félszáraz változat), olyan kedvesen kerek, miközben a fajta íz- és illatjegyeit hozza, hogy nem lehet nem szeretni.
Édesekre fordulva jöttek a sztenderdek: Balassa István Thurzó furmintja már a Vinoportos kóstoló alkalmával is az egyik kedvencem volt, ez most sem változott!
Balassa-Gizella, két jóbarát: ezúttal a 2008-as Barát hárs került elô Szilágyi Laci zsákjából, intenzíven hársas-gyümölcsös, szép savszerkezettel, kellôen hosszú és izgalmas!
Aszút is kínáltak persze, nekem a régi iskola nem jött be, ugyan a Kerház 1991-ese az eddig kóstolt legidôsebb borom, de ezen túl több erényét nem is tudnám megemlíteni. Elhiszem, hogy a maga stílusában szép bor lehet, de számomra ez a diós-gombás, ázott vonal értékelhetetlen.
Kontraszként a Hímesudvar 2002-ese tökléletes: tiszta, üde és gyümölcsös, finoman botritiszes jegyekkel, olyan könnyed, hogy alig hinni cukortartalmát.
A végére maradt még puskapor: Demeter Zoltán küldött egy Szerelmi hárs aszút is, a 366 gramm maradékcukornak köszönhetôen szinte már nem is folyik, 7% az alkohol, végtelen bor – gazdag és elképzelhetetlenül hosszú. Csoda.
Összességében nagyon jó kezdeményezésnek látom a löszösök összefogását, így együtt kóstolva egy pillanatig sem volt hiányérzetem, semmivel sem kisebb borok ezek, egyszerûen más karakterûek. Filigránabb, kecsesebb, mozgékonyabb benyomás alakult bennem ezekrôl a borokról, remélem sokukhoz lesz még szerencsém!

Olyan sokan voltak, hogy Zsiga csak nehezen vehetô észre :) a képet egyébként itt csíptem el.