Az egri Demeter Csaba pincészete szépen fejlődik, sorra jönnek a különböző elismerések belföldről és külföldről egyaránt. Nemcsak a borász, hanem a mögötte álló csapat is jó munkát végez, fogyasztóikkal profin kommunikálnak, klubot működtetnek, most pedig újabb kezdeményezéssel álltak elő: havonta egy alkalommal beszélgetős esteket szerveznek.
Kibeszélni való téma pedig akad bőven. A rendezvénysorozat első eseményre két napja került sor Budapesten, az V. kerületi Chanson étteremben, a téma a borkritika volt. Demeter Csaba beszélgetőtársai Bányai Gábor (a Borigo főszerkesztője), Csernus Imre (pszichiáter) és Gerényi Gábor (a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének elnöke) voltak.
Balról-jobbra: Bányai Gábor, Demeter Csaba, Gerényi Gábor, Csernus Imre
Csernus Imre rögtön pszichológiai síkra terelte a témát, amikor azt kezdte feszegetni, hogy gyakorta frusztrált, inharmonikus ítészek mondanak véleményt a harmóniáról, éppen ezért tudni kell helyén kezelni a dolgot. Erre bíztatta Demeter Csabát is, aki pályája kezdetén meglehetősen rosszul viselte a kritikát, az évek során viszont megtanulta kezelni azt. Gergényi Gábor, az index.hu társalapítója szerint az internet világában a gyakran túlzó megfogalmazás az ádáz versenynek tudható be, nem kell olyan komolyan venni a szavakat mint régen, amikor a napilapok írásainak még volt súlyuk.
Ha a borászban nincs harmónia, a borában sem lesz harmónia – csavart egyet a gondolatmeneten Bányai Gábor, a Borigo főszerkesztője, aki szerint a megfelelően kialakított kóstolási séma és a borbírálók képzettsége, tapasztalta biztosíthatja a korrekt értékelést.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a borbírálatot nem szabad összekeverni a borivással, hiszen míg az előbbi nagyfokú koncentrációt igénylő elemző munka, addig az utóbbiban átengedhetjük magunkat az alkalom nyújtotta atmoszférának és különböző ételpárosításokkal is kísérletezhetünk. Demeter Csaba szerint ez utóbbi esetben a jó bor az, ami jól esik, vagyis – az ételekhez hasonlóan – mindig mást kíván meg az ember.
Csernus Imre szerint a legtöbb ember borzasztóan befolyásolható, de fogyasztóként végeredményben mi döntjük el, hogy mennyire vesszük komolyan a borkritikát: „Megkóstolom és eldöntöm, hogy nekem ízlik-e, vagy sem”.
A borkritika a hiperekben vásárló átlagfogyasztóhoz el sem jut, a tapasztaltabb borkedvelők nagy részére pedig éppen ezek a borkritikák vannak hatással. Az előítéletek leküzdése érdekében nyitottnak kell lenni és sokat kell kóstolni, kérdezni, tapasztalni. A jó tanácsot ezúton is köszönjük, megfogadjuk!
Rövid jegyzetek az eseményen kóstolt borokról
A 2010-es, virágos illatú Hangát ropogós savak és frissítő korty jellemzik. Könnyen érthető, de szerencsére nem behízelgő, inkább kedvesnek mondanám.
A Siller ½
A kicsit savvezérelt Törökverő illatában a gyümölcsök mellett szegfűszeg és némi csokoládé is megjelenik. A XY-nal pár szinttel feljebb lépünk: csillogó rubinszín, meleg illatok, rumos sütemény, menta. Elegáns és hódító. A 2000-es Bikavér Reserve köszöni szépen jól van, esze ágában sincs fáradni, élő, csábító anyag sok csokoládéba mártott erdei gyümölccsel.
