Egy vallomással kell kezdenem: nem tudom igazán komolyan venni a rozékat. Ennek megfelelôen rajongani sem szoktam egy-egy rozéért, bár nyaranta igen sûrûn iszok rozéfröccsöt és a grillezéshez is elengedhetetlen. Ezért minden évben kell egy olyan, amit bármikor elôhúzhatok, a vendéglányok is szeretik és fröccsnek sem utolsó, emellett az sem baj, ha árban is versenyképes.
2010-et több vörösboros borász is úgy harangozta be, hogy igazán "rozés" évjárat volt, mégsem találtam meg az igazit. Pedig keresgéltem szorgalmasan, de vagy az elviselhetetlenség határát súroló savhangsúly vagy az ár húzta keresztbe a számításaim. Eddig! Végre elfogytak a 2009-es Ostoros rozék a Metro-ban és kikerülhetett a polcra a friss, amit azonnal le kellett tesztelnem.
Ostorosékról keveset tudok, nagyvállaltból privatizálódtak, Egertôl 4 km-re a Bükk lábánál, vulkanikus területen gazdálkodnak, évi 4 millió palackot töltenek meg boraikkal, nem kispályáznak. Árban nem szálltak el, inkább az alsó kategóriában versenyeznek, én a Szent István Korona szintjére lövöm be ôket, korrekt jó minôségû alapborok kerülnek ki a pincéjükbôl.
Két rozét is készítenek, az alap kékfrankosból készül, a prémium pedig merlot és pinot noir házasítása, 70-30 arányban. Én most a másodikat kóstoltam és megnyugodtam, végre megtaláltam a nyári társat! Nem ragozom túl, könnyen érthetô bor, a gyümölcsöket nem szorítja háttérbe a túlzott sav, itt nagyon jól kiegészítik egymást, málnás-szamócás íz és illat, csúszik nagyon és fröccsnek is igen jó. Nem is kell több, ráadásul ha jól emlékszem 800 forint körül találtam, újabb piros pont, erôs négyest kap, meg egy besztbáj plecsnit.
És jön a bónusz is: ha jól bogarászom, akkor a Mondial du Rosé versenyen is kapott egy ezüstöt, csakúgy, mint Dúzsi Tamás. Mindkét pincének gratulálok!
Mivel a Lakers idén már kiesett a rájátszásból, ezért nem tudok mást gondolni, csak azt, hogy Kobe Bryant is megtalálta az Ostoros rozét, annak örül annyira ezen a képen :)
