Eljött a nap, amikor újra Szekszárd felé vettük az irányt, ezúttal azonban a második Borvidék félmaraton volt az apropó, kóstolással nem nem mertünk tervezni. A tavalyi verseny nagyon jó volt, kíváncsian vártuk mit hoz számunkra az idei. Apró változások voltak még az utolsó héten, Angélánk nem merte megkockáztatni a teljes távot térdsérülésével, ezért beszállt a blog váltójába középsô embernek, a neheze így pont a nyakába szakadt: Kálváriáról a Csacska szurdikon fel, zuhanás az Iván-völgybe, kis napozás a Bodriékhoz vezetô úton, majd visszafelé a Porkoláb kaptatói és végül újfent zuhanás a Kápolna térre.
A verseny idén is gondosan szervezett volt, ha volt is fennakadás, azt a jelentôsen megduzzadt résztvevôi létszámnak köszönhették. Komoly változás volt a helyiek hozzáállása, sehol egy rossz szó, csak lelkes buzdítás, ráadásul sok tanyatulaj ki is pakolt a birtok elé, frissítôvel, fröccsel várták a futókat. Idén a borászok is elôbújtak a pincékbôl, Janóék lelkesen szurkoltak, Bodri István irányította a mezônyt a pincéjében, Sebestyénék frissítôvel is várták a futókat és Heimann Zoltán is feltûnt. A mezônyben is képviselték magukat, az Eszterbauer család nagyon jól teljesített, de Vida Petiék is alig maradtak el mögöttük, kíváncsi vagyok, hogy a többiek is kedvet kapnak-e?
És mi lett velünk? A váltó szuperül teljesített, a legkönnyebb elsô szakaszt én tudtam le, Angéla mozgásán nem látszott a sérülés, Dani komám, pedig saját magát is meglepte azzal, hogy milyen jól teljesített a végén. Összességében a 14. váltóként értünk a célba, én pedig nagyot szenvedve, sokszor szomjazva a tavalyi idômön fél percet rontva értem célba, sajnos éreztem, hogy az idén nem jutott idô felmérô szekszárdi futásra, mert a kaptatókon igencsak lassan haladtam...
Este újfent bebizonyosodott az elméletem, hogy Szekszárd elképzelhetetlen a bor nélkül, vacsorára gemenci vaddisznó fôtt a bográcsban, mellé kis sztrapacska, amit a célban kapott borokkal kísértünk, Aranyfürték kadarkája és franc-ja is jól teljesített, de a Tüske alap kékfrankos sem volt gyenge választás!
Megint nagyon jól éreztük magunkat, ha mozgásban leszünk, akkor a jövô évi versenyen való részvétel sem lehet kérdés!

Igen, a Kálváriára kétszer is fel kellett futni és nem volt túl vidám, fôleg másodjára... A képen egyébként Angéla spurizik, közvetlenül a váltás után.