Pálffy Kékfrankos 2008 – szűretlen

Kicsit szokatlan helyről jött ez a bor, persze nem a beszerzési helyére gondolok, hanem a termőhelyre, a Káli-medence nem kimondottan vörösboros vidék. Persze találkoztam már Szekszárdon is komoly olasszal, mégha nem is túl sűrűn. Szóval előítéleteim nincsenek, Pálffy Gyula fehéreit pedig kimondottan becsülöm, jópárszor találkoztam már velük fesztiválokon, de valahogy a közelebbi ismerkedés eddig elmaradt.
A pince honlapján (tessék gyorsan egy szebbet, áttekinthetőbbet csináltatni!) jobban szétnézve, azután meglepetés ér, a kékfrankos mellett pinot noir és cabernet sauvignon, sőt syrah is van a választékban és nem csak rozé készül belőlük. Ha aktuálisak az infók, akkor 4,5 hektáron gazdálkodnak, igyekeznek a lehető legkevesebb vegyszert felhasználni, ez mindenképpen jó törekvés!
A bor előtt még pár szó a címkéről is: elég informatív, egy komplett borleírást találunk rajta, az is kiderül, hogy szűretlen, de valamiért nem igazán attraktív, inkább szürke eminenciás, olyanfajta, aki általában elfogadhatóan teljesít. Ismeretlenként nem biztos, hogy ezt venném le a polcról.
És akkor lássuk a bort: rubinszínű, némi barnás beütéssel, lomhán indul lefele a pohár falán, közepesnek tippelem a testét ez alapján. Illatban meggy-ribizli és a hordós érlelés illatjegyei viszik a prímet, szép sima a korty felülete, kicsit később jelenik csak meg a kevéske tannin, de nem sikerül teljesen ellepontoznia a savakat, ezek kicsit élesebbnek tűnnek. Az illat alapján elvárt gyümölcsök ízben is jelentkeznek, némi ásványosság jelenti a pluszt, a korty végül kevés kesernyével búcsúzik. Tisztes bor ez, de nagy izgalmat nem találtam benne, ára lehet a legkomolyabb fegyvere, 1300 körül kapható, ennyi pénzért a magabiztos 4 pont nem is rossz!

A képet ezúttal a vállakozói negyed terméséből metszettem.