Mostanában elég népszerû téma újra az olaszrizling. Albert Gazda kedvenc fajtája újra reflektorfénybe került, nemrég Jásdiéknál rendeztek kóstolót, nagyon komoly felhozatallal, ráadásul a borok mellett a készítôik is jelen voltak. Ennek apropójából úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy felhozzam a pincébôl a tavalyi Szöllôsi pincébôl hozott palackot.
Szöllôsiék hiába érdemelték ki tavaly az év pincészete címet, nem tettek szert komoly ismerettségre. Pedig Ászár-Neszmélyt a Hilltop mellett ôk képviselik legkomolyabban, jelenleg 29 hektáron dolgoznak és az alapkategóriás boraik mellett fahordós érlelésû tételeik is vannak, amik bizony meglepetést tudnak okozni! Ôszintén szólva elég rendes meglepetés volt tavaly a pincelátogatáskor nekem is, bár a reduktív tételeiken sem találtam fogást, de a hordós érlelésû, dûlôszelektált tételeknek már egyéniségük is van, ezt nem vártam Neszmélytôl, dolgoztak rendesen az elôítéletek.
A pincémben egy 2006-os olaszrizling bújt meg a Melegeshegyrôl, ami Szöllôsi Mihály szerint az egyik legjobb adottságú területük. Jópár éve palackban van, bontás után ezt érzem is, de a palackbuké után azonnal rezeda következik. Nem láttam még ilyen növényt, de kóstoltam annyi olaszt már, hogy tudjam: ez az! Nem az a fürge csikó már, de lomhának sem nevezném mozgását, a pohár falán lassacskán indul meg. Savai most is élénkek, finoman csilingelnek, vidáman egyensúlyoznak a gyümölcsökkel, kis körte, némi citrusosság, majd a kortyvégi kesernye. Egy picit lehetne hosszabb, izgalmasabb a lecsengés, de 5 pontra így is jó a bor. Azt hiszem leginkább az arányaival nyer meg, a közepesnél nagyobb testet jól ellenpontozzák a savak, a többi ezúttal díszítés. Sok ilyen élményt szeretnék még Szöllôsiéktôl, de akkor sem leszek bánatos, ha más kevésbé ismert borászok lepnek meg egy téli hétfô estén.

A fénykép ezúttal saját, játszottam az instagrammal :)