Szt. Márton Pince Somlói Furmint reserve 2002 száraz

Somló az egyik, ha nem a legkedvesebb fehérboros borvidékem. Barátaimmal jutottunk el évekkel ezelőtt Fehérvári Károlyhoz, akinek rusztikus, nagy és iszonyatosan sűrű borai teljesen lenyűgöztek minket. Előtte már ittam a Tornai pince és a Demján pince somlói borait, nagyjából sejtettem, mi is az a Somló. Azóta átfogóbban és alaposan próbáltam megismerni Somlót és borait, például a Somlói tavasz rendezvényeken, vagy pincelátogatásokkal. De itt még szinte szűz fiú ártatlanságával álltam hozzá dologhoz, és azért nem erre számítottam. Fehérvári Karcsi bácsi pincéjébe nem egyszerű bejutni, mert kb. egy órás történelmi, helytörténeti, földrajzi előadást kap az ember, mielőtt a pincekulcs egyáltalán előkerülne. Ebből aztán mindent meglehet tudni a hegyről és a környékéről meg a szőlőkultúrájáról. Hiszen előadónk egy igen nagy műveltségű tanárember volna, akinek szívügye a borvidék. A pincében aztán kóstolhattunk juhfarkot, furmintot, olaszrizlinget és sárfehért. Mondanom sem kell az összes fajtát jó alaposan felülírja termőhely, aminek azonnal a hatása alá kerültem és nem csak az alkoholos befolyásoltság okán. Furmintból és juhfarkból van válogatás is, ezek lehengerlően komplex, egyszerre hömpölygő és vibráló, elképesztően minerális borok, nem ittam hasonlót sem előtte, sem azóta. Kóstolás után, vásárláskor derült ki, hogy csak egy régebbi furmint válogatás van lepalackozva, ezekből vásároltam gyorsan egy hatos kartont potom áron.

Aranysárgába hajló szín, komoly, vaskos, olajos anyag. Illatában nyoma sincs már gyümölcsösségnek, árad belőle a mineralitás. Az íze valamifajta Somló esszencia, mintha valami gyógyszert kortyolgatnék, vagy valami erős zamatos távol-keleti fekete teát sűrítve, hidegen. Nagyon szeretem ezt az ízt... De a bor már kevésbé vibráló, mint a pincében kóstoltak, kezd fáradni. Így „csak” egy 5’ fölé nálam. Be kell szereznem az utánpótlást, mert ez volt az utolsó palackom.