Kicsit lustultam nyáron, amire mentséget mindig könnyen talál az ember. A lustaság persze nem a borfogyasztásra vonatkozik, csak az élmények megosztására.

Szerencsére a nyár sok szép bort hozott, fesztiválok is voltak páran, szóval az elmúlt időszak benyomásait igyekszem most közreadni. Elnézést a sorrendi ugrásokért, hiányzó adatokért, a memóriám sosem volt százas, ezért megfelelő jegyzetek nélkül kizárólag emlékképeimet tudom most megosztani.

Csongrádi Borfesztivál

Augusztus közepén jártam Csongrádon, ahol éppen borfesztivált tartottak. Nosza, egy kitűnő alkalom, hogy a legkevésbé ismert történelmi borvidéken kalandozzak! Korábban már a Csongrádbor történelmi festményes sorozatából futottam össze kékfrankossal és cabernet franc-nal, de túl mély nyomot nem hagytak bennem (a franc bontás utáni trágyaszagát leszámítva, ami húsz perc dekantálás után teljesen el is tűnt).
A rendezvényen sok borral foglalkozó kiállító nem volt, sokkal inkább a lángos-lacipecsenye-törökméz tengely dominált. Az elsőre igen furcsa volt, hogy alapon műanyag kétdecis pohárban kínálták a borokat, csak kérésre került üveg kóstolópohár. Mivel elsősorban a helyi borokra voltam kíváncsi, így a borszaküzlet és a tokaji pult nem jöhetett szóba. A homoki biobort már halmozottan hátrányos helyzetű versenyzőnek gondoltam, így ott sem kísérleteztem. Így esett a választás az Ungerbauer pincére. Azt tudtam, hogy roséban értek el szép eredményeket és a tulajdonos-borász szakmai munkája mellett ellátja a Csongrádi Hegyközség elnöki feladatait is. Sauvignon blanc-t és szürkebarátot kóstoltam, mindkettő teljesen korrekt, mindennapi fehérbor, bár különösebb egyéniséget egyikben sem találtam.
Még voltak aznap elintéznivalóim, így már csak egyet akartam kóstolni. A Gulyás pincénél ezért abból a borból kértem, amire a legbüszkébbek. Nemes kadarkát kaptam, aminek nagyon megörültem a tervezett kadarka összehasonlító este miatt. Az öröm egészen az első szippantásig tartott, éretlen, savanyú illat, amit ízben sikerült tökéletesen leképezni. Na, ilyet nem szeretnék inni! Tíz perc szellőztetés után sem változott semmi, így a csatornában fejezte be ez a bor én meg felemás érzésekkel utaztam tovább.
A tapasztaltak alapján teljesen érthető a borvidék háttérbe szorulása, a kevés pincészet, kevés izgalommal szolgált és úgy éreztem, hogy a rendezvény is inkább a majálisra volt kihegyezve, mint a borra. sajnálom, mert biztos vannak rejtett értékek itt is!

Hamarosan újabb nyári morzsák kerülnek elő! ;)

A képet a csongrad.hu oldalon találtam fotós megjelölése nélkül