Talán ezer év még nem telt el az utolsó bejegyzés óta, de azért nem most volt. Kicsit sűrű időszak volt ez, előbb egy jó kis Balatonkerülésre készültem olyan szorgalmasan, hogy az írás (nem a kóstolás) is háttérbe szorult, majd jött egy új munkahely, az ezzel járó új kihívásokkal. Nagy hőségben meg szinte csak fröccsöt ittam, ott pedig nálam még mindig Nyári Ödön aktuális olaszrizlingje a király, ezen nincs mit megírni.
Egyébként is kezdett egy komoly Tokaj-túlsúly kialakulni a blogon. Tény, hogy az utóbbi időben leginkább a tokaji szárazborok nyújtanak izgalmat nekem, de kis önkritikát gyakoroltam, nem írhatok mindig erről, az a pár kedves olvasó igazán megérdelmi, hogy másról is olvasson!
Pont ekkor jött a képbe egy alföldi bor, ráadásul egy késői szüretelésű rajnai Kiskőrösről, kíváncsi lettem, na! Negyven hektár az "arany háromszögben", a fajták között irsai, cserszegi, rajnai és az elmaradhatatlan chardonay, akár még jó is lehet, ha sikerül a savakat megőrizni. A versenyeredményeik alapján húzótermék a rozé, ráadásul néróból is szűrnek, nem sok ilyennel találkozni, ha belefutok, megkóstolom!
Fogalmam sem volt, hogy mit várhatok a 2011-es rajnaitól, mindenesetre a palackon felüntetett 15,5-ös alkohol elsőre kicsit rémisztően hatott rám. Az illat azonban egészen kedves, mézes, aszaltgyümölcsös, kis dióval, fűszerekkel. Nem kérdés, hogy egészen érett alapanyaggal dolgoztak. Lomhán mozog a pohárban, közepesnél nagyobb a test, a savai viszont alulméretezettek, az alkohol is érezhető az elejétől fogva, mégsem meghatározó. Aromáiban hozza az illatot: rengeteg túlérett, aszalt gyümölcs, sárgák, ringló, őszibarack, sárgadinnye, sav nélkül viszont az igazi mélység hiányzik a borból, így csak egy kellemes meglepetés, ami azért a Kunsági Borvidékhez képest jócskán felülteljesít, de nálam marad a kicsit billegős négypontos szinten.

A kép ezúttal a pince oldaláról származik, sajnos a rajnai ültetvényről nem találtam fotót.