Szerintem abban egyetérthetünk, hogy egy szép aszú kincs bármilyen pincében, ezért sem olyan meglepő, hogy a Gizella pince ötputtonyosa 2006-ból már jó ideje pihen nálam a helyén. Kerestem a hozzá méltó pillanatot, majd rájöttem, hogy ez teljesen hasztalan, az ilyen események annyira ritkák, a legjobb lesz, ha megpróbálom a bor által kivételessé tenni a pillanatot. Szívem szerint azonnal elindítanám, a "bonts minden nap egy aszút!" kampányt, aminek én is látom a nehézségeit, de ilyen könnyen nem adhatom fel! :)
Szilágyi Laci pincéjéről sok újdonságot nem hiszem, hogy tudnék mesélni, feltörekvő, szorgalmas, tehetséges tokaji pince az új vonalból, több boráról is írtam már, általában kedvemre való, amit képvisel.
Egy aszú már látványra is egészen megkapó, a bor illata azonban még komolyabb: a kajszi meghatározó, lekvár formában van jelen, szinte krémes már, mellette teafű, hársfavirággal, mézzel, grillázzsal, igazi csábító! A 150g maradékcukor ellenére is hihetetlenül virgonc, amiről a 10-es sav tehet, szeretem, amikor a cukor és a sav ilyen arányú, egy pillanatra sem nehezedik el a korty, csodálom a vibrálást. Emellett az aromák is hozzák azt a sokszínűséget, amit az illat vázolt, a fele hárs-fele furmint recept izgalmasnak tűnik, könnyedén levesz a lábamról eleganciájával. Nem könnyű ezt pontozni, nálam a nyolcpontos ligában játszik, már csak azt kell elérnem, hogy mindig legyen egy palackkal itthon!