Nem gondoltam, hogy egyszercsak elkap a pillanat és írok egy olyan évösszegzőset, mint amilyet a rendes blogokon szoktak. Úgy látszik öregszem, vagymi, hirtelen kedvem támadt megosztani az egyébként igen furcsa 2012-es év legjobb boros pillanatait. Ennek megfelelően eszemben sincs figyelembe venni pontszámokat, nagyaranyakat vagy eladott palackok számát, csak azt, hogy mi maradt meg nekem belőlük.

• FurmintFebruár. Az idei kóstolót is nagyon élveztem, lubickoltunk a szebbnél-szebb borok közt, a végére egy maradt, Balassa Mézes-Mály 2009, de jó, hogy már nem kukoricát termelnek ott!
• Még nem tavaszodott, amikor Csopakra mentünk Jásdiékhoz, a Kikelet pincével közös borvacsora óriási élmény volt, borok és ételek harmóniában. Aznap este Tokaj mögött elhalványult a Balaton-felvidéke.
• Új lakásba költöztünk májusban, ezért az év első felében több olyan bort is kinyitottam, amit régóta a pincében őrizgettem. Szerencsés voltam minden alkalommal, legnagyobbat Szászi Endre 2006-os Kabócása szólt, méltó Dani barátom születésnapjához, sajnáljuk mindketten, hogy több palackunk már nincsen.
• Május elején kisebb társasággal Tokajba kirándultunk, igazán mély nyomokat hagyott bennem. Óriási élmény volt Szilágyi Lacival a Szil-völgy kialakítás alatt lévő teraszain kóstolni és nem csak a pazar látvány miatt. Este azután a pincében aprólékosabban is átnéztük a kínálatot, a sokszor emlegetett 2010-es év hárs aszúja vésődött be legmélyebben, jövő tavasszal kerül palackba, várom nagyon!
• A Gizella után kézenfekvő volt, hogy Balassa István borait is megkóstoljuk. A borász ezúttal sajnos nem tudott velünk tartani, a Pannon Bormustrán nyert aranyat vette át éppen. A 2009-es Szent Tamás furmintnál éreztem aznap a legnagyobb egyensúlyt a külvilág és magam között, ehhez egészen biztosan a Gusteau is jelentősen hozzájárult, mostantól nálam kötelező megállónak számít Mádon!
• Furminthangysúlyos év volt 2012, nem tagadom. Persze olyan borokkal, mint a 2000-es Királyudvar Úrágya, milyen is lehetne? Régóta vártam a találkozást, nem is sejtettem, hogy a sorba kerül, így még nagyobb volt az aha-élményem, mindez pár nappal a születésnapom után. Köszönöm! :)
• Volt persze vörös aha is, arra mondjuk nem számítottam, hogy pont Villányból. Iványi Zsófi Ignáca 2007-ből megmutatta, hogy másmilyen is lehet Villány, olyan könnyedén nagy, hogy aznap egészen komoly szekszárdiak sem rúgtak labdába mellette. Kézcsókom Zsófinak, nagyon szeretném meglátogatni a pincéjét jövőre.
• Nem én lennék, ha Szekszárdon nem lett volna idén emlékezetes pillantom: július végén Németh Janónál viziteltünk, remek vendéglátás, hibátlan nyári este, eddig semmi meglepő. A sor végére viszont Janó odaillesztett egy 2003-as merlot-t, persze nem a legnagyobb bora ez, mégis levett minket a lábunkról, olyan egyérteműen virgonc, gyümölcsös bor a kora ellenére, amire nem számítottunk. A pont az i betű tetején.
• Két nagyon megtisztelő felkérést is kaptam idén, mind a Pannon Borrégió Top 25, mind a Népszabadság Top 100 zsűrijébe meghívtak, én pedig örömmel mentem. Bár komoly sauvignon-okat is kóstoltam, mégis egy zöldveltelini lett a kedvencem a délvidékről: Szabó Zoltán nagyon eltalálta a 2011-esét, nem csoda, hogy a nyár elejére el is fogyott az utolsó szálig. 
A Népszabadság Top 100 kicsit más tészta, az ott kóstolt borok komoly előválogatáson estek túl, nyertek ezt-azt fontos borversenyeken, ennek megfelelően nagyon szép tételeket is elcsíptünk. Ugyan Demeter Zoltán Eszter 2008-a nem volt a legédesebb vagy a legnagyobb, viszont olyan egyensúllyal bírt, amit a legtöbbre értékelek mostanában. Nem ez volt az év meglepetése ;)
• Futóbarátság, mondhatnám Neiner Andrással való kapcsolatomra, mivel igen sokszor futunk egy karikát, ha Szekszárdon járok. Azért annál több, mégis futva érkeztem idén a szüretükre, ahol értelemszerűen még nem kóstolhattam komoly dolgokat, az egész hangulata azonban felejthetetlen volt!
• Decemberre jutott egy komoly Tokajon-kívüli száraz fehérbor is, a sok kavar után letisztulni látszik a Bukolyi család körüli helyzet, piacra kerültek a tizenegyesek, szép a Tramini és a Kisfiam is, a Rajnai azonban kiverte a biztosítékot nálam. Ugyan nem vagyok a fajta igazi szakértője, nem nagy kockázat kijelentenem, hogy az általam eddig kóstolt legszebb magyar rajnai ez, apró hibája, hogy a beszerzési helyét eddig nem találtam meg.

Végére értem a sornak, már csak a jókívánságok maradnak: remek borokat kívánok minden olvasónak 2013-ra is, magamnak pedig azt, hogy kezdődő champagne rajongásom szabadon kiteljesedhessen!

A kép pedig innen van.