Kíváncsi kis társaságba járok borozni, minden alkalomra kipécézünk egy fajtát és próbáljuk a lehető legjobban megismerni. Így volt ez a nyár elején is, amikor a syrah került terítékre. A fajta eredetét sikerült tisztázni, így mostanra egészen biztos, hogy nincs köze Perzsiához, több borásznak kell emiatt új szöveget írni, többször hallgattam végig összeszorított szájjal, hogy a keleti fűszerek a borban a fajta perzsa eredetének köszönhetők. Itthon még mindig sztárként kezelik, sok pince tartja számon a büszkeségek közt, azonban a francia felmenőkhöz hasonló minőségű és harmóniájú bor kevés született eddig. Egertől Villányig sok helyen megtaláljuk, északabbra kicsit szikárabb, igazán szép savú bor adhat, míg délen "sűrűbb testű" és izgalmas gyümölcsökkel, fűszerekkel hódít. 
Igyekeztünk több borvidékről is borokat beszerezni, Eger, badacsony, Sporon, Pázmánd mellett Szekszárd és Villány is jelen volt, egy-egy ausztrál és chilei vendégjátékossal együtt. Egészen szorgalmasan jegyzeteltem, mégiscsak a dobogósokról emlékeznék meg hosszabban.
Bár tudom, hogy Bock József egyik szíve csücske a fajta, valamiért mégis meglepetés volt a 2009-es jó szereplése: bár illatában még markáns a fa, bőven akad ott gyümölcs és fűszer is, ha pedig időt adunk neki, még bujább lesz, egészen izgalmas. Arányos a bor, a testhez képest a savai éppen elegendők, meleg karakterű bor, szinte túlérett gyümölcsökkel, meggyel, cseresznyével. Picit hullámzik ugyan, az aromák hangsúlyosabbak a szerkezetnél, de igazán szerethető bor, valahol a hat pontos régióban. Engem meglepett, hogy a második helyre is egy villányi futott be, persze nem érdemtelenül, a 2008-as Sauska szépen hozta a fajtajegyeket, mindemellett ízig-vérig villányi is. Illatában a fűszerek viszik a prímet, fahéj, borsos étcsoki, tejszín és kávé, de gyümölcsökben sincs hiány, meghatározó a meggy. Komoly test, ehhez képest talán lágyabb savak, tannin és alkohol is jutott neki jócskán, de egyik sem billent az összképen. Az illat fűszerei ízben is meghatárózóak, krémesen gyümölcsös, nagyon hosszú bor, igazi mediterrán bor, ez már a hat pont teteje-hét alja környékén van, nagy kár, hogy már nem elérhető.
És akkor jöhet a dobpergés: ezen az estén Heimannék 2009-es Stílusgyakorlata lett a győztes, ugyan csak kicsivel, de nem volt kérdéses: már illatban is hengerelt, a feketebogyós gyümölcsökön túl elegáns fűszeresség jelemzte. Ez az elegancia a kortyra is jellemző, ribizli, szeder, csokoládé és rengeteg fűszer. Lendületesebb bor a másik kettőnél, egy fokkal a teste is kisebb talán, feszes szerkezet, bársonyos tannin, remek egyensúly. Itt már egyértelmű a hét pont, így még az árával is könnyebb megbarátkozni.

Érdekes módon a syrah melegebb tónusú arca tetszett nekem a sorból, pedig előzetesen pont Egert és Sopront vártam volna az elejébe, az előzetesen lesajnált György-Villa mentette meg a "hűvösek" becsületét, szép borok születhetnek még ott! Ezúttal Ráspi, Orsolya és a 2HA sem győzött meg minket, persze ettől talán még motiváltabban keressük majd a boraikat! ;)

A képet ezúttal itt találtam, a Kastély Hotel Szirák látható rajta.