Eger, Bikavér feszt, szombat éjjel, a hőmérséklet még mindig harminc fok felett. Színpadon a Kerekes Band, egriségük teljes tudatában, hihetetlen lendülettel, pohárban pedig Gróf Buttler Szarkás Bikavér 2008-ból, hasonlóképpen egri, mint a Kerekes. Pedig semmi nem utalt arra, hogy jó lenne vöröseket kóstolni, először is a nagy meleg, másodszor a komoly testek, harmadszor pedig újra a nagy meleg.

A zenekarral ellentétben a bor picit bizonytalanul indít: nem tudom, hogy szeretem-e, amikor kicsit később már az erdei gyümölcsök üdvözölnek hűvös mentával, már tudom, hogy barátkozunk. Lehet is, mert nagyon sokrétű! Komolyabb teste van, közepesnél mindenesetre nagyobb, de a savai egy pillanatra sem hagyják elnehezedni, elég virgonc! Kompakt bor, semmi nem lóg ki belőle, talán egyensúlyt is mondhatnék, de kerekesék éppen nagyon beindulnak, dübörög a jókedv mindenhol, hol itt a balansz? A tannin nem kevés, határozott, de nem érdes, az illatban ígért gyümölcsök tobzódnak, koncentrált anyag, cassis is kerül, füstös is kicsit, a lecsengés pedig nagyon hosszú, az ethno funknak is vége, mire eltűnik. Utánpótlásra nincs remény, lábat áztatunk a szökőkútban az utolsó kortyot ízlelgetve. Meleg van.