A vasárnapi tikkasztó hőségben vágtunk neki a jubileumi, 10. Etyeki Pincefesztiválnak, hogy megküzdve az elemekkel újra bizonyítsuk a magyar borok iránti elkötelezettségünket. Szerencsére sok helyen maga a borász kínálta borait, így a szakmai részletek iránt érdeklődők első kézből tájékozódhattak.

Körtúránk vidám hangulatban indult két jó barátnál: Gábor barátom két éve vágott bele a borászkodásba, Mozaik Borműhely névre keresztelt pincéje Etyeken, szőlői Egerben és Etyeken találhatóak. Egy fiatal, gyümölcsös, sűrű egri Kékfrankost kóstoltunk hordóból, nagyon ígéretes kezdés! Az etyeki Varga Attila, „Vadász pincéjében” pedig szarvas kolbászból merítettünk erőt a túrához, meg persze, ha már ott voltunk egy kis Királyleánykából és Juhfarkból…

A pincefesztivál kiemelt „vendég borvidéke” a Somlói volt (pénteken Somlói mesterkurzust is tartottak), így bortúránk során mi is igyekeztünk behatóbban ismerkedni a legkisebb magyar borvidék ásványos boraival. A Kreinbacher birtok tételeiben még sosem csalódtam, ezúttal a St. Ilona sorozat zamatos Olaszrizlingjével történő találkozás okozott kellemes perceket.

Ha Somló, akkor természetesen nem maradhatott ki az idei Borászok Borásza díj nyertese, Györgykovács Imre sem, akinél 2010-es Traminit és Olaszrizlinget kóstoltunk. A Tramini Somló könnyebben értelmezhető arcát mutatja, illatában a friss szőlő keveredik kedves virágos jegyekkel. Az Olaszrizling határozottan férfiasabb jelenség, illatában kövek közül előbújó fehér virág, ízében magas savérzet, citrusok, pici mandula és ásványos lecsengés árnyalják a képet. Ezek a borok – somlói mércével mérve – még igen fiatalnak számítanak, savszerkezetük hosszú életre predesztinálja őket. Györgykovács Imre a 2010-es szüret előtt készült fényképekkel illusztrálta, hogy milyen szőlőből készültek a kóstolt borok. Az esős évjáratnak köszönhetősen az Olaszrizling nagyra nőtt bogyói hatalmas méretű fürtöket eredményeztek, amelyeket a borásznak sikerült tökéletesen egészséges állapotban megőriznie a szüretig.

A központi körpincéhez képest a legtávolabbi ponton lévő Zarándok pincéig szó szerint el kellett zarándokolni, de megérte a fáradságot, hiszen a festői Szépvölgyben egy hangulatos pince, hűs terasz és finom borok várták a betérőket.

























A Zarándok pince vendégei a Mátrai Tőkések voltak – Karner Gábor, Losonci Bálint és Szecskő Tamás –, akik sokat tettek azért, hogy a Mátrai borvidékre egyre többen az egyik legígéretesebb borvidékként tekintsenek. A változatos termőhelyekkel és talajtípusokkal rendelkező Mátra sok mindent tud: nemcsak zamatos fehér, hanem komoly vörösborok is rendre kikerülnek innen.

Losonci frissítő Parola házasítása után (Rizlingszilváni-Cserszegi Fűszeres), Szecskő komoly Zöldveltelinije, majd Karner Kékfrankos Sillere következett, amely teljesen levett a lábamról. 

Karner Gábor: Variációk Kékfrankosra

A sillernél igen ritka, 1 kg/tőke hozamkorlátozás meghozta az eredményét. Egyszerre könnyed és mély, gyümölcsökben (leginkább meggy) és ásványosságban tobzódó, kiegyensúlyozott, rendkívül vonzó, ropogós bor. A sillerben hatalmas lehetőségek rejlenek, kiváló társasági bor, ráadásul a legtöbb ételhez illik, nem véletlenül készült belőle olyan sok a 19. századi Magyarországon.

Jól éreztük magunkat, nem könnyű ilyenkor a hazaindulás, de az energiaszint és a fesztiválkártya vészes csökkenése jobb belátásra bírtak…