Szülinapra igyekszem mindig valami különleges borral készülni, főleg, ha Dani barátomról van szó, így ezúttal a pincetakarítás szóba sem jöhetett! Vakargattam a fejem egy ideig, mert az idősebb borok csodákra képesek, de sajnos csalódás is benne van a pakliban sokszor. Fehér mellett döntöttem, végül hosszas hezitálás után a Szászi szortiment egyik csúcspontját, a 2006-os Kabócás olaszrizlinget választottam. Vízilabda meccsel kezdtünk, amikor a Vasas lelépte a Honvédot, még a belövő Béres Naparanynál tartottunk, de a meccs után a rizottó mellé már szóhoz jutott a Kabócás.

Nem tagadom, igencsak izgultam, de szerencsére hamar megnyugtatott a bor, illata tiszta, nyoma sincs semmiféle hibának. Viszont nagyon érett bor, ezt már színe is jelzi, szépen fordul aranyba és nem is a halvány fajta. Illata összetett, fejlett bort jelez, a fahéj és szegfűszeg szépen kiegészítik a kompótos, főtt gyümölcsöket, őszi- és sárgabarack, körte mellett finom mézesség és virágosság is árnyalja a képet. Az illat kortyra csábít! Krémes a korty, a bor teste és a savai egyensúlyban, mindkettő nagyobb közepesnél, de jól kiegészítik egymást. Az illatban ígért gyümölcsöket és fűszert megkapjuk ízben is, nem harsányak, de mind a helyén, egy leheletnyi hordóból származó cserességgel megtámogatva. Minden kortyban újabb és újabb rétegek kerülnek felszínre, az ásványosság külön eleganciát kölcsönöz neki, élmény ez a bor, úgy nagy, hogy csöppet sem látszik annak. Na, erre mondja valaki, hogy lúzer!
Nagy élmény, nehéz pontozni, hiányérzetem csak a hosszával kapcsolatban van, ez hiányzik a nyolchoz, de egy vastag hetest bevések neki. És finoman verem a fejem a falba, hogy miért is nem vettem többet belőle Radovántól annak idején...

A képet a pince oldaláról szereztem, ahol meglepődve láttam, hogy még a borból is van!