Elegáns vendégek, zongora- és hegedűszó, ízletes libaétkek és jobbnál jobb borok – így telt a Márton nap a patinás Gellért szállóban. A szervezőknek szerencsére a nagy boros rendezvények „népbetegségének” számító túlzsúfoltságot is sikerült elkerülniük.

A termelők nem kizárólag újborokkal érkeztek, voltak itt bőven mini szortimentek és csúcsborok Gere Kopárral, Vili papa cuveé-vel, Royal Tokaji aszúval, ráadásul azoknak sem kellett csalódniuk, akik inkább a pezsgők, pálinkák, vagy a szivarok világában szeretnek elmerülni. Számomra emlékezetes borok a teljesség igénye nélkül: Font Irsai Olivér, Szeremley hordóminták majd minden fajtából, Mészáros Pál Irsai-Chardonnay (a frissek közül), Légli Chariesa, Kreinbacher St. Ilona Furmint, Árvay Chardonnay, Dobogó Furmint és aszú (az érett borok ligájából).

A borok között sétálgatva igyekeztem egy-két jelenlévő borásszal is beszélgetni, nem voltak sokan (Márton napkor nem lehet százfelé szakadni), de azért akadtak páran. A szekszárdi Bősz Adriánt fehér Kadarkájának kortyolgatása közben az idei évjáratról kérdeztem.

„Az alapanyag nagy évjáratot sugall, de azért várjuk még meg a hordós érlelést. Problémamentes, kényelmes szüretünk volt, amelyet mi sem bizonyít jobban, hogy Kadarka szüretünk kétszer is volt: a szeptember végi első szüret után, október végén is egészséges, érett Kadarkát tudtunk szüretelni. Gyönyörű tétel kerekedett ki mindkettőből, annyira gyümölcsös, fűszeres borok, hogy 2011-ből valószínűleg prémium Kadarkát is tudunk palackozni.”

„A több dűlőből összepakolt bor, olyan, mint egy tömeg, egy massza, bárhonnan nézzük, összefolynak az arcok, elvesznek az egyéniségek” – ezt már Árvay János mondta, akivel a dűlőmitológiáról beszélgettünk.

„A sajátos karakterű dűlők ezzel szemben a vezéregyéniségek, mint egy ember az arcával, a szemével, a mosolyával, kisugárzásával, aki tömegeket tud megmozgatni. Egy-egy jó adottságú dűlő a mi borvidékünkön, olyan pluszt, kitörő karaktert hordoz, hogy az a borban is felismerhető. Istenhegy, Padihegy, ők a szülőanyjai a bornak és a természettel együtt adják azt az isteni csodát, amit mi egyedi, karakteres, jól felismerhető dűlős bornak nevezünk.”

Árvay úr nemcsak borokat, hanem csillogó köveket is hozott magával a birtokról, így meg is tudtuk tapogatni a különleges terroir darabjait. A Gellértben volt tehát minden, „vulkáni tűz, lányok mosolya, cigánymuzsika” (copyright by Árvay János), az idő nagyon gyorsan repült, így a vörösborokig el sem jutottam. Sebaj, jövőre újra jövünk!