A Magyarbország legutóbbi kóstolója ugyan pont egybeesett a Festetics Palota-beli Somló kóstolóval, ezúttal az döntött, hogy melyik kezdôdik késôbb, így a Sexardicumban bemutatkozó Köpcös Pincének kedvezett a szerencse. Meg persze mindazoknak, akik hozzám hasonlóan ott voltak.
Léder Zoltán ugyanis egy kivételes figura. Egy pillanatig sem hagyott minket unatkozni, szép lassan összeállt ezek nyomán egy kép róla, amit mások borászati filozófiának hívnak. Zolinál mindez valahogy sokkal egyszerûbb, természetesebb, lazább volt. Persze valószínûleg nem ment volna sokra a borok jótékony támogatása nélkül, de ez fordítva is igaz.
Szóval Alföld, Csengôd, homok. Ez eddig nem hoz sok embert izgalomba, ugye? Akkor tessék a Köpcös sillert megkóstolni! Nekünk már a 2011-eshez volt szerencsénk, szinte készen van már és követi az elôzô évjáratok hagyományát, igazi örömbor: ropogós savak, málna illatban és ízben egy kis tejszínnel nyakonöntve, érintésnyi vaníliával megkoronázva, bizony ez a bor látott hordót is. A magyar mezőny egyik legjobb sillerének tartom évek óta, a friss évjárat is hozza az elvártat.
Azon gondolokoztam magamban, hogy mit is várok egy homoki fuminttól, majd az elsô korty után elkezdtem keresgetni az államat az asztal alatt. Már illatában is izgalmas, ez megmarad szájban is: jók a savak, jönnek a gyümölcsök, alma, kis citrus, még egy kis komolyság is akad, a lecsengés rövid csak, oda mindenki illessze be a borvidékének megfelelô ásványmennyiséget. Kiegyensúlyozott, kerek bor, kár, hogy összesen 300 tôke van csak, így kereskedelembe nem nagyon jut majd ebbôl. Szerencsére sikerült belôle szereznem, így késôbb megvizsgálom majd nyugodt körülmények között is.
A kékfrankos adja a Köpcös szortiment nagyobbik részét, a rozé és siller változat után három 2009-est is megkóstolhattunk. Az alap és a Nyár fantáziáanevű borok ízig-vérig frankosok voltak, a rusztikus fajtából, az én ízlésemnek kicsit túlzottan is, a borász szerint még almasav is maradt benne, amit ő kifejezetten szeret a borban. Ugyan ebben nem egyezik az ízlésünk, de a 2009-es Zsírosnál már semmilyen kifogással nem éltem, bár savszerkezete ennek is hangsúlyos, de a bornak teste is van mellé és gyümölcsösségből is jócskán jutott neki!
A végére egy cabernet sauvignon maradt, szintén 2009-ből. Nagyon intenzív étcsokoládés-kávés illattal nyit, és ez megmarad ízben is, kiegészülve lédús érett meggyel és némi fahéjjal. A közepes mennyiségű tannin, bár nem teljesen sima, de nem is húz, a vártnál hosszabb lecsengésében a gyümölcsök dominálnak, igazán jól esik inni, akár nagy kortyokban is.
Sokkal szebb borokat kóstoltunk, mint azt az átlag borkedvelő egy alföldi pincétől elvár, a meglepetésből nekem is jutott, ez a furmint nagyon megállja a helyét, biztosan be fogom csempészni egy vakóstolásra is! Őszinte borokat kaptunk, nem hibátlanokat, mégis az egyéniségük miatt az ember elnézőbb az apróbb hiányosságokkal szemben, igazi mindennapi örömborok ezek, amik a készítőjük életkedvét sugározzák az első kortytól kezdve.

A képet pedig az általam egyetlen ismert Köpcös forgalmazó oldaláról vettem ezúttal.