Tegnap este két határozott mozdulattal sikerült balatoni és szekszárdi hangulatot varázsolnunk a nappaliba. 

Bujdosó Altanus 2006 – A borkészítés mellett vendéglátással is foglalkozó Bujdosó család jelenleg 80 hektáron gazdálkodik a Balatonboglári borvidéken. A borászat egyik prémium tétele, az Altanus egy négykomponensű házasítás, melynek alkotóelemei: Chardonnay, Sauvignon Blanc, Szürkebarát és Királyleányka. A fantázianév jelentése: délnyugati szél. Világos aranyszínű, olajosan mozgó, telt, zamatgazdag, hosszabb lecsengésű bor. Túlérett alapanyagra utaló illatában a hársméz és az őszibarack dominálnak. Savai sajnos kicsit megfáradtak, úgy tűnik, hogy a délnyugati szél kezd veszíteni erejéből. (Pár hónapja volt szerencsém a fehér Altanus 2008-as évjáratához: ott még erős szél repíti előre a vitorlát.)

Vida Szekszárdi Kékfrankos 2006 – Vida Péter szenvedélyesen szereti hivatását. Élményszámba menő előadásait a borok iránti rajongás, a szőlő és a termőföld tisztelete hatja át. A következő idézet jól példázza a szekszárdi borász hitvallását: „A bor semmihez sem hasonlítható isteni csoda, amely az élővilág és az egész emberiség diadala”.
Korábban a pincészet felsőkategóriás, „La Vida” sorozatának 2006-os Kékfrankosa igencsak levett a lábamról, így kíváncsi voltam, hogy mit tud az ugyancsak 2006-os kistestvér. Csillogó rubinszín, illatában hordóvanília, érett cseresznye és animális jegyek. Bársonyos bor, selymes tanninokkal és nem túlzó, 13-as alkohollal. Közepes test, ízében pici lekvárosság, szilvás-meggyes lecsengés. Élő, lüktető savgerincének köszönhetően igen jó ivású. Egy hibája volt, túl hamar elfogyott…