Borjour Gála, 2010. november 20., ELTE Kongresszusi Központ, Gömb Aula
Nem ültem le vasárnap, hogy megírjam szombat esti Borzsúros élményeimet, mert azt gondoltam, lehet, hogy igazságtalan lenne. Vártam, hagytam letisztulni a gondolatokat és most elmesélem milyen volt a rendezvény. Mert inkább a rendezvényről tudok írni, mint a borokról, a körülmények miatt a lényeg elveszett. 
Kicsit ugyanis elszámolták magukat a szervezők (nem szeretném azt gondolni, hogy dollárszeműek lettek, bár a helyszínen sokan erre tippeltek) és a kiválasztott helyszín, ami az előző Borjour Magnum alkalmával még nagyon jónak tűnt, most szűkké és levegőtlenné vált. A beléptetés sem volt zökkenőmentes, a megvásárolt jegyet karszalagra kellett cserélni, azzal végigállni a sort, majd a feltett jeggyel lehetet bemenni. A rendszer nem lenne feltétlenül rossz, de tájékoztatás nélkül már egyértelműen az. Sokan akkor szembesültek azzal, hogy nem váltották karszalagra a jegyüket, amikor már végigállták a rossz sort.
A tér villámgyorsan megtelt és teltházas rock-koncerteket idézett. Csak ott nem kóstol az ember bort, nem akar pár szót váltani a borásszal és nem akar mindenáron mászkálni, legtöbbször vérmérséklettől függően fejet ráz vagy nem. Sajnos a kóstolás szinte lehetetlen volt a tömeg miatt, leginkább a levegőért küzdöttünk, amikor a borok illatát már erősen meghatározza a közelben tartózkodó emberek parfümje, akkor elmegy az ember kedve az egésztől.
Újításként kommunikálták a szervezők azt is, hogy ezúttal ételekkel is kedveskednek, egész komoly menüt is ígértek, szerencsére nem hittem nekik. Az emeleten elhelyezett pár asztal körül tömörültek az emberek, hogy a frissen kitett szendvicsekből legalább egy-egy jusson nekik a véletlenszerűen feltűnő pincérek tálcáiról pillanatok alatt eltűnt az utolsó morzsa is. Reménytelen vállalkozásnak tűnt szendvicshez jutni, nagyon rosszul járt az, aki emiatt nem vacsorázott meg otthon.
Maga a díjátadó érdektelen és alig hallható volt, maguk a kategóriák is arra utaltak, hogy az ötletelés fázisában éppen nagyon fáradt volt mindenki, mindenesetre lett szépen legjobb bulibor, legjobb randibor és legjobb legjobb vétel is...
Egy résztvevő borásztól megtudtuk, a zárás előtt egy fél órával a rendezők nyomatékosan megkérték a őket, hogy ne bontsanak több bort, így hamarosan minden nyitott palack felértékelődött és pillanatok alatt elfogyott, függetlenül pincétől, fajtától, évjárattól.
Nem vagyok optimista, mert a jövő februári rendezvény már most a honlapjukon szerepel, ugyanezen a helyszínen még kétszer ennyi embert várnak. Menni fog, csak előtte olajos páclével csomagolják be őket egy konzervdobozba!
